Örömünnepre virradhattunk április 30-án. A tavalyi, járvány okozta sok kínlódás, halasztgatás, betegeskedések okozta kimaradás után a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében a XXII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál az idén végre időben, és – majdnem – zavartalanul tarthatta meg bácskai anyanyelvápolóinak csonoplyai elődöntőjét. Egy szereplő ugyanis (az egyik Törpe) ezúttal is betegen, lázasan feküdt otthon, helyére pedig sietve kellett egy társának „beugrania”, és lóhalálában megtanulnia a szerepét. Az elődöntő egyik érdekessége az volt, hogy a nemesmiliticsiek anyanyelvápolóinak az idén egy különleges riválisa akadt. Ők ugyanis a jól ismert és közkedvelt mese, a Hófehérke és a hét törpe színpadi változatával szerepeltek, de közben kiderült, hogy a csonoplyai házigazdák, akik ugyan két jelenettel is készültek, de az egyik – ugyancsak a Hófehérke és a hét törpe volt!
Így jelenhetett meg ugyanaznap, egyazon színpadon nem kevesebb, mint két Hófehérke és tizennégy törpe! Persze nem volt sértődés, igyekezett mindkét csoport apait, anyait beleadni a játékba. A nemesmiliticsieknek a Szabó Márta anyanyelvápoló tanítónő rendezésében pergőn, dinamikusan és remek hangszerelésben előadott Hófehérkéje két újabb meglepetéssel is szolgált: Hófehérkét fiú – a negyedikes Horváth Bence – alakította, az őt csókjával életre keltő Királyfit pedig – lány: az ugyancsak negyedikes Mátyus Lilla! Méghozzá olyan szépen, tisztán beszéltek, hogy mindketten, sőt a Mostohát igen meggyőzően alakító negyedikes Purda Noel is – dicsérő oklevelet és könyvet kaptak a szép, tiszta beszédükért. Sőt Horváth Bence a sokszínű, átélt alakításáért kapta voltaképpen a díszoklevelet. Az ő jelenetüknek egyébként volt egy humoros, groteszk, érdekes pillanata is. Távozáskor ugyanis nem a vékonyka, kecses Királyfi kapta ölbe Hófehérkét, hanem a jól megtermett, legalább egy fejjel magasabb, vállas Bence-Hófehérke kapta fel a vékonydongájú Királyfit, és cipelte ki döngő léptekkel a színpadról! Egyébként a nemesmiliticsieket a remek, kifejező díszletért és jutalmazni kellett, sőt az ő Hófehérke és a hét törpe című jelenetük, mint az elődöntő
legjobb előadása, továbbjutott a döntőbe!
A csonoplyaiaknak nehezebb volt a dolguk. Az ő iskolájukban nincs magyar oktatás, és sok családban otthon sem beszélik már a magyart. Ennek ellenére, az anyanyelvápoló tanítónő, Krizsán Valéria sokéves munkájának eredményeként határozottabban szebben, tisztábban beszélnek már magyarul, mint pár évvel ezelőtt. S nem csak egy-egy tanuló, hanem ez az egész csoportra jellemző már. Azok, akik később kapcsolódtak be az anyanyelvápolásba, s még bizonytalanoknak érezik magukat – igyekeztek ezt palástolni. Előadás után rá is kérdeztem, hogy az egyik szereplő miért beszélt jóval halkabban, mint a társai. A válasz: nem akart szégyent vallani a többiek előtt. S nem akarta rontani a remek összhangot. Majd hallgassam meg jövőre… Ők két jelenettel is készültek. A kőleves című népmese-feldolgozásban két szereplő is igen szépen, kifejezően beszélt, de a legszebben a Házigazda szerepében a harmadikos Szélik Arnold. Ő is könyvjutalomban és dicsérő oklevélben részesült. Az ő Hófehérke és a hét törpe című jelenetüknek volt egy különös, meglepő adaléka. Szereplői a Covid –járvány kellemetlen élményeit – beleírták a jelenetükbe! Szó esett itt az online-tanulásról, a tragikomikus neten való – „kirándulásokról”, az „oltakozásokról”, azoknak mikéntjéről, többek között arról, kit mivel oltottak be: Pfizerrel, vagy mással. A Mostoha pedig nem mérgezett almával akarja kioltani szegény, szépségével őt lefőző mostohalánya életét, hanem – ott a nyílt színen  fecskendővel juttatja be testébe a mérget! Stb. Ötleteiknek nem volt se vége, se hossza. Ezért a bírálóbizottság – Lukács Gabriella, a VMPE elnöke, és Jódal Rózsa író – őket a meseszöveg fantáziadús, saját, szellemesen eredeti megjegyzésekkel és cselekvésekkel dúsító aktualizálásáért jutalmazta dicsérő oklevéllel és könyvvel. A szép, kifejező beszédre való eredményes törekvésnek egész csoportjukra jellemző megvalósítása volt jellemző, de a két legszebben beszélőt– a nyolcadikos Gardil Rolandot, aki fiú létére alakította sikeresen a gonosz, irigy Mostohát, és az ötödikes Pacsa Áront, aki Narrátorként jeleskedett – dicsérő oklevéllel jutalmazta. Csonoplyán tehát nem csak sikeresen estek túl a járványon, hanem – meg is örökítették! Tanulságos, élvezetes találkozó volt.

Írta: Jódal Rózsa