Az újvidéki Apáczai Diákotthon a 2010/2011-es tanévre pályázatot hirdet egyetemi hallgató lányok és fiúk felvételére. A diákotthon a maradéki Református Egyházközség tulajdona, működtetője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete. A bentlakók rendelkezésére állnak a következők: a tanulószoba, könyvtár, 5-6 ágyas hálószobák, ágynemű, valamint mélyhűtős jégszekrények, mikrohullámú sütők, tűzhelyekkel felszerelt konyhák, fürdőszobák, számítógép használat. Hetente ökumenikus jellegű áhítatokat tartunk, oktatási programokat, pszichológiai tanácsadást vehetnek igénybe.
A diákotthon nyelve a magyar, elvárásaink pedig: a keresztyéni értékek szerinti viselkedés, szorgalmas tanulás és a házirend betartása.............................................................................................................
............................................................................................................
Apáczai DiákotthonMagyarságismereti előadás
2009. március 24.-én az Apáczai Diákotthonba látogatott a dabasi Áldos Hagyományőrző Egyesület 10 tagú csoportja, amely történelmi témájú előadásainak sorozatában bemutatta a Szabó József János rendezte Nyugtasson a Donnak zúgása... című dokumentumjátékot. A II.világháború Don-kanyarnál történt tragikus eseményeiről szóló előadás emberi sorsok bemutatásán keresztül megrázó élményt jelentett a hallgatóság számára. Apáczai Diákotthon
A telepi épület
Működésünk kilencedik évében átadtuk rendeltetésének a fiúkollégiumot, az újvidéki Apáczai Diákotthon új épületét a Telepen. A padlástér beépítése azonban még várat magára. A megnyitó ünnepséget 2008. október 9-én tartottuk szerény körülmények között.
A rövid visszatekintésből kiderül, hogy 2000 óta csaknem évente építkeztünk. 1999-ben pályáztunk az Apáczai Közalapítványhoz,
2000-ben 20 lánnyal felavattuk a családi házból átalakított épületet. Diákotthonunk létrehozásának kezdeményezője a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete volt, tulajdonjogát a Maradéki Református Egyházközség vállalta.
2002-ben átadtuk a központi, új épületet, támogatóink: Apáczai Közalapítvány, Határon Túli Magyarok Hivatala.
2003-ban új épületet vásároltunk Újvidék Telep nevű városnegyedében.
2005-2006-ban beépítettük a központi épület padlásterét.
2007-2008 felépült a telepi fiúkollégium.
Az építkezés szokásos akadályai után október elsején a fiúk beköltözhettek az Apáczai Diákotthon telepi épületébe. Először csak heten voltak, de a hír terjedésével egyre többen jelentkeztek, most 19-an vannak. Reméljük, hogy akárcsak a központi épületben, a lánykollégiumban (ahol jelentős túljelentkezés volt), minden helyet elfoglalnak. 42 lánynak és 32 fiúnak tudunk kollégiumi ellátást biztosítani.
A diákotthon három szempontból kiemelt jelentőségű:
A diákotthon ökumenikus jellegű, hetente egyszer áhítatot tartunk, amelyre alkalmanként vendégeket is hívunk, református és katolikus lelkészeket. Tartalmuk: ökumenikus jellegű bibliamagyarázat, beszélgetés, éneklés, ima.
Kollégiumi képzés: A hallgatók magyarságismereti képzésen vesznek részt. Ez részben a magyar történelmen alapul, részben a mai helyzet megismertetésén. Érdekes, vonzó előadásokkal erősítjük a magyarságtudatukat . E mellett angol nyelvi és számítógépes oktatásban részesülnek.
A nevelőtanári és titkári munkát Lukács Zsolt és Sági Karolina látja el
Az avató ünnepséget október 9-én rendeztük meg. Az anyaországból a támogatóink közül senki nem volt jelen (fő támogatónk egyik képviselője otthon felejtette az útlevelét). A civil szervezetek részéről Papp Ferenc, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület elnöke, Matuska Márton, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület elnöke és
Matuska Mária, az Újvidéki Magyar Olvasókör elnöke tisztelte meg ezt a számunkra fontos eseményt a jelenlétével. Fekete Annamária maradéki református lelkésznő áhítata után Nagy Margit megnyitó beszédében többek között megemlékezett Béres Károly maradéki ref. lelkész, az Ökumenikus Szeretetszolgálat vezetőjére áldozatos munkájáról és köszönetet mondott támogatóinknak majd néhány köszöntő beszéd is elhangzott.
P. Szabó Judit, a Magyar Asszonyok Érdekszövetségének elnök asszonya, az egykori Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, a kollégium (magánszemélyként is) erkölcsi és anyagi támogatója köszöntő sorait idézem:
Tisztelt Egybegyűltek! Tisztelt Igazgató Asszony, Kedves Margit!
Mindenekelőtt köszönöm a megtisztelő meghívást, és őszintén sajnálom, hogy nem lehetek Önökkel ebben a felemelő pillanatban, a telepi Fiúkollégium ünnepélyes avatásán.
Amikor a Millennium évében, egy hasonlóan szép napfényes októberi napon 20 mosolygós lány birtokba vehette az Apáczai Diákotthont, és együtt fényképezkedett az időközben tragikus hirtelenséggel elhalálozott Béres Károllyal, a kollégiumot alapító Maradéki Református Egyházközség lelkészével, és Nagy Margit igazgató asszonnyal, már akkor tudtuk, mi, akik e jeles eseményen részt vehettünk, hogy egy olyan kezdeményezés támogatása mellé szegődtük, amely nemcsak hivatali, hanem, erkölcsi kötelességünk is.
Néhányan az akkori jelenlévők közül, többek között jómagam is, azóta magánszemélyként kísérjük figyelemmel és segítjük - a magunk szerény lehetőségei szerint – azt a vállalást, amely nemcsak fedelet, hanem lelki és szellemi otthont kíván biztosítani a délvidéki fiatalok számára.
A kollégium gondolatának elindítói vállalásaikkal, sőt azóta tetteikkel, cselekedeteikkel bizonyították azt, amit ma oly nehéz, hogy e nemzeti közösségnek igenis van jövője és a jelenében is vannak – ha rejtve is – olyan értékek, amelyekre lehet építeni. Példájukkal mutattak utat a reményvesztetteknek és a szegényeknek visszaadták azt a gazdagságot ami minden hívő ember megillet. Köszönjük ezt a munkát Béres Károlynak, aki oly sokat fáradozott és küzdött nemcsak azért, hogy az intézmény falai álljanak, hanem azért is hogy e nemes kezdeményezés - sokáig oly méltatlanul kezelt - jogi keretei is rendeződjenek és később a fenntartási gondok enyhítésében is közreműködött. Köszönjük önzetlenségedet ezúton is, hisz életedben nem volt alkalmunk igazán megköszönni.
Úgy gondolom, hogy csak a hitében erős ember képes arra, hogy ne térjen le arról az útról, amelyen elindult még akkor sem, amikor ködbe vész a végcél. Az elmúlt időszakban Kedves Margit és segítőtársaid, gyakran tapasztalhattátok azt, hogy reménytelen távolságba kerül a végcél, de hitetek és ebből táplálkozó szívós kitartásotoknak köszönhetően ma egy régi álom válik valóra, amikor a magyarországi állami és egyházi támogatásnak köszönhetően birtokba vehetik a fiatalemberek is a kollégium épületét. Ennek az új közösségi térnek a létrejötte is bizonyítja, hogy széleskörű összefogással legnagyszerűbb céljaink is megvalósíthatók.
Kényszerű távollétemben e gondolatok jegyében kívánok a kollégium alapítóinak, lakóinak és oktatóinak sikeres, Istentől áldott munkát.
Budapest, 2008. október 10-én
Pirityiné Szabó Judit
Nem kell elfeledkeznünk azokról sem, akik az elmúlt évek során önkéntes segítséget nyújtottak a kollégiumnak: Béres Károly (elhunyt) és neje, Béres Irénke, Burány Kovács Erika és családja, Teleki Lídia és családja.
Nagy segítségünkre volt kollégiumi nevelőként és titkárnőként Kovács Zsuzsanna magyartanárnő (2000-2003 között), Lehocki Natália (2002-2008 között), és köszönetet mondunk mindazoknak a református és római katolikus lelkipásztoroknak, akik rendszeresen tartottak áhítatot a diákotthon lakóinak.