Suliszínház Fesztivál
Eddig mintegy ötezer gyereket mozgatott meg a rendezvénysorozat – Anyanyelvápolás és a gyermekszínjátszás fellendítése a cél
2001-ben indította Vajdaság-hódító útjára képzeletbeli ekhós szekerét a Vajdasági Suliszínház Fesztivál megálmodója és főszervezője, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete Nagy Margittal és Takarics Róberttel az élen. Takarics Róbert akkor a bánáti Erzsébetlakon tanított, így kézenfekvő volt, hogy az első fesztivál színhelye is ott legyen, méghozzá akkor még csak az anyanyelvápoló csoportok részvételével.
Pirrrroska
Elsősorban őket szerették volna – értékes irodalmi művek betanításával és társaik előtti játékos, látványos szerepeltetésével – anyanyelvápolásukban segíteni a szervezők. Őket, akik halmozottan hátrányos helyzetben voltak, hiszen iskoláikban a tanítás nem anyanyelvükön folyt, s környezetükben is elég ritkán hallhattak szép magyar beszédet. Hamarosan kiderült azonban, hogy a Suliszínházra nem csak a szórványban és nem csak az anyanyelvápolók közegében van szükség. Manapság sajnos a diákok (és valljuk be: a felnőttek is) világszerte egyre kevesebbet olvasnak. A szóbeli közlés is ritka, mint a fehér holló. Az iskolákban sokszor szóbeli feleltetés helyett az írásbeli felmérők mellett döntenek, máskor feladatlapokat töltetnek ki, kérdéseket karikáztatnak be, némelyekre csak igennel vagy nemmel kell és lehet felelni. A tananyag bősége miatt ismétlésre is ritkábban adódik alkalom. A tanulók az iskolában is, otthon is egyre többet ülnek a számítógép vagy a tévékészülék előtt. Ismeretszintjüket, tájékozottságukat persze mindez növelheti, ám beszédkészségük beszűkül, szókincsük elszegényedik, kommunikációs emberi kapcsolataik ki sem alakulnak, elapadnak, avagy éppen „virtuális” szintre kényszerülnek. A tréfás hangzású Suliszínház Fesztivál tehát az anyanyelvápoló csoportokon kívül hamarosan felkarolta a többi iskolát is, sőt azokat a művelődési egyesületeket is, amelyek felfigyeltek erre az új lehetőségre és hajlandóak voltak foglalkozni a gyermekszínjátszókkal. Az eddigi kilenc év alatt mintegy ötven csoportban majd ötezer vajdasági magyar tanuló vett részt a Suliszínház munkájában, amely egyszerre lett közkedvelt és népszerű a szórványban és a tömbmagyarság lakta helységekben.
A Suliszínház Fesztivál gyakorlata úgy alakult, hogy a rendszeres évi munkát összegező, megkoronázó elődöntőket tartottak – többnyire hármat az anyanyelvükön tanulóknak és kettőt az anyanyelvápolóknak –, s végül egy díjkiosztó gálaműsort, méghozzá mindig más-más helységben. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a két csoport tagjai (az anyanyelvápolásban részesülők és az anyanyelvükön tanulók) külön csoportokban mérhetik csak össze tudásukat, hiszen anyanyelvi ismereteik nincsenek azonos szinten. Minden elődöntő után a zsűri tagjai szakmai megbeszélést tartottak a csoportvezető tanárokkal, tanítókkal, óvónőkkel, művelődési dolgozókkal, a legjobb teljesítményeket díszoklevéllel jutalmazták, az első helyezettet pedig továbbjuttatták a gálaműsorra. Az arra érdemeseket sokszor az elődöntőkön is díszoklevéllel tüntették ki, pl. a rendezésért, a legszebb díszletért, jelmezért, a szép beszédért, a jó összjátékért, a fő- és mellékszerepek sikeres, átélt tolmácsolásáért. A díjkiosztó gálaműsor győztes csoportja elnyerte a Hartig Sándor nevét viselő fődíjat, s évekig jogot nyert a Debrecenben megtartott Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gálaműsorán való részvételre is. Természetesen a díjkiosztó gálaműsor után is díszoklevéllel tüntették ki és ajándékokkal lepték meg a legtehetségesebb szereplőket, rendezőket, díszlet- és jelmeztervezőket stb. Nyaranta pedig a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete – többnyire neves anyaországi szakemberek vezetésével – továbbképzést tartott a színjátszó csoportok vezetőinek.
Az idén a (IX.) Sulifesztnek három elődöntője volt: november 21-én a hajdújárási Művelődési Házban, november 26-án a kanizsai Művelődési Házban, február 19-én pedig a csókai Csóka Művelődési és Oktatási Központban. (Az anyanyelvápolók két elődöntőjére ezután kerül sor.) A IX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál díjkiosztó gálaműsorát március 19-én, Magyarkanizsán, a Művészetek Házában rendezték meg, a három elődöntő négy legjobbnak minősített előadásával. A horgosi iskola negyedikeseinek Észbontó nevet viselő népes diákszínjátszó csoportja A rátóti csikótojás című mesejátékot vitte színre Bálint Katalin tanítónő dramatizációjában és rendezésében. Öröm volt hallani szép, kifejező beszédjüket és látni, hogy a szereplők milyen örömmel, természetes vidámsággal forgolódnak a színpadon. Ők ötletes jelmezeikért részesültek elismerésben. Különösen Király Florentina Úritök-jelmeze volt egyszerűségében is látványos és harsány nevetést fakasztóan szellemes megoldású. A nagybecskereki Petőfi Sándor ME Suliszínpadának kisnagylányai saját ötleteik alapján, Prókin Eleonóra tanárnő jólelkű „bábáskodása” mellett, afféle műhelymunkában Még egyszer újból címmel egy fergeteges sodrású, jó színpadi érzékre és korszerű színházismeretre, sőt emberismeretre valló(!) előadással lepték meg a közönséget. Produkciójukon meglátszott, hogy az elődöntő óta a szövegen is, a jelenetek beállításán és értelmezésén is dolgoztak, ami az összbenyomás előnyére vált. Ők az új tendenciák kereséséért és a kiváló összjátékért részesültek dicsérő oklevélben. A csókai Jovan Popović Általános Iskola művészi csoportja, a Mészáros család (értsd: a nyolcadikos Martin, édesanyja némi segítségével) az ismert Grimm-mese alapelemeit felhasználva egy saját(os) Piirrrrroska-variációt írt és rendezett. A Nagymamát fiú játssza, méghozzá hangsúlyozottan vegyes öltözékben; spanyol szappanoperát néz a tévén és nyílt színi tapsot kiváltó, remek koreográfiájú, elsöprő hatású táncot lejt három színésztársával. Az eseményeket egy különös, szárnyait a fején viselő Angyal irányítja. Ennek az előadásnak – s egyben a IX. Sulifesztnek – a felfedezettje Mészáros Martin , aki egy személyben volt író, rendező és olyan ragyogó, sokoldalú árnyaltsággal és mély emberi, azaz, bocsánat, farkasi cinizmusú humorral megformált Farkas, hogy nemcsak a legjobb színészi alakításért járó díszoklevelet kapta meg, hanem (persze csak így látatlanban, hisz ki tudja, mit rejt a jövendő) szép színészi karriert is jósolhatunk neki. A IX. Sulifeszt legjobb előadásának a zsűri (Nagy Margit, Takarics Róbert és Jódal Rózsa) a noszai Hinga ME Éjjeli Pávaszem színjátszó csoportjának Senki sem figyel rám című jelenetét nyilvánította, melyet a gyerekek ötletei alapján Brestyánszki Boros Rozália írt. Övéké a Hartig Sándor nevét viselő fődíj, ők lépnek fel – külön jutalomként – az idei óbecsei Májusi Játékokon, sőt a legjobb díszletmegoldásért járó díszoklevelet is bezsebelhették. Egy sajnos nagyon aktuális történetet varázsoltak elénk: egy gyerekcsoport hányódását, amellyel a részben elfoglalt, részben önző, érdektelen szülők nem törődnek, s ők a „maguk fonásából” bizony mellékvágányra kerül(né)nek, ha egy másik, normális életet élő közeli család jó példájával legalább kettőjüket nem igyekezne a helyes útra terelni. A többi bizony bekerül a mókuskerékbe. Aktuális, ügyesen megformált előadás volt, a „rosszfiúk” tenyérbe mászó, életszagú szereplésével, s az utca nyelvének sok meglepett nevetést kiváltó, következetes használatával.
A Suliszínház eddigi, lassan már egy évtizedes tevékenységét figyelve egy lassan, de biztosan kirajzolódó fejlődésgörbét figyelhetünk meg a „szárnyai alá tartozó” színjátszó csoportok munkájában és eredményein. Tagjaik sokkal tisztábban, helyesebben beszélik anyanyelvüket, mint hajdanán, jobb a kiejtésük, gazdagabb a szókincsük, magabiztosabb a fellépésük. S ami az idén különösen kiviláglott: mivel egyre több színpadi ismerettel rendelkeznek, egyre kreatívabban fognak munkához. Bátrabban választanak szöveget, ráadásul gyakrabban maguk dramatizálnak, sőt írnak is jeleneteket saját használatra! Nemcsak a felnőtt csoportvezetők, hanem a diákok is. Jelmezeik, díszleteik – nyilván színházi előadásokon, tévében, dévédén vagy moziban látottak alapján – egyszerűsödnek, korszerűsödnek, s ők egyre jobban a szöveg, a mondanivaló felé fordulnak, kezdenek értőn szövegcentrikusak lenni. Ez pedig, ha még nem is (lehet) tökéletes, de egyáltalán nem kevés.
A rátóti csikótojás és a falu (horgosi) vénei
Még egyszer újból. A becskerekiek Rendezője a padlón ülve adja meg instrukcióit
Jódal Rózsa
Magyar Szó, 2009. április 6., hétfő
Ötletkavalkád
A IX. Sulifeszt harmadik elődöntőjéről
A IX. Vajdasági Suliszínház Fesztivál harmadik elődöntőjét a csókai Csóka Művelődési és Oktatási Központ gyönyörű, korszerűsített épületének igazi színházi légkört árasztó nagytermében szervezték meg február 19-én. A versenyzőket és a népes, kíváncsi közönséget Szabó László művelődési szervező és Kormányos László házigazda fogadta jó szívvel és finom falatokkal, ami a csikorgó hidegben és a fellépés előtti izgalomban bizony jólesett. A versenyzőket Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke köszöntötte meleg szóval, biztatással.
Ezen az elődöntőn három gyermekszínjátszó együttes lépett fel. Mindhármat a már ismert és szeretett meséknek a saját képükre, illetve ízlésük szerint való átlényegítése, korszerűsítése jellemezte. Bizonyos értelemben mindannyian „saját” mesével álltak közönség elé. Az összbenyomás olyan jó volt, hogy erről az elődöntőről nem a szokásos egy, hanem két előadás is tovább jutott.
Elsőnek a kispiaci Október 10. Általános Iskola népes, Kuckó nevet viselő színjátszó csoportja mutatta be A mesehősök a fejükre estek című jelenetet, amelyet a tagok ötletei alapján Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő írt és rendezett. Előadásuk érdekessége a szöveg mulatságos, hatásos korszerűsítése, amely hemzseg a Wellness hétvége, a Pláza, a laptop, a Biopont, stb. kifejezésektől, amelyben a természetesen mai öltözékű Hófehérke és Hamupipőke nagyáruházban keresnek Hamupipőke elvásott tűsarkú cipője helyett másikat, stb.
Sorrendben a második fellépő a horgosi iskola negyedikeseinek Észbontó nevet viselő színjátszó csoportja volt, amelynek tagjai, Bálint Katalin tanítónő „átköltésében”, illetve dramatizációjában A rátóti csikótojás című mesejátékot mutatták be. Az együttesre a tájainkon sajnos egyre ritkábban hallható szép, kifejező beszéd volt jellemző, a sok jó, szellemes rendezői megoldás és a mulatságos, kifejező jelmezek. Király Florentina az Úritök szinte a semmiből megteremtett, mégis oly kifejező és mulatságos jelmezéért meg is kapta a 3. elődöntő legjobb jelmezéért járó dicsérő oklevél – ígéretét (az oklevelet majd a Suliszínház gáláján veheti át).
A találkozó harmadik fellépője a csókai Jovan Popović Általános Iskola drámai csoportja volt. Ők Mészáros Martin nyolcadikos tanulónak a közismert, Piroska és a farkas című mese nyomán sajátkezűleg (!), édesanyjának pici, elenyésző segítségével megírt Pirrrroska című mesejátékát mutatták be, a szerző saját rendezésében (!) és főszereplésével. Martin tavaly tűnt fel, amikor is a VIII. Suliszínház Fesztiválon Jódal Rózsa Meglepetés című jelenetét két osztálytársnőjével együtt maga állította színpadra, s Karcsi szerepében remekelt. Az idén a Farkas szerepében annyira jó alakítást nyújtott, hogy a Farkas ezúttal a mese főszereplőjévé „avanzsált”. „Darabja” nem hibátlan, de egy nagyon tehetséges, sokoldalú írói és színészi tehetség ígéretével kecsegtet. Meg is kapta a harmadik elődöntő legjobb színészének és szövegírójának járó dicsérő oklevél – ígéretét, amelyet ő is majd a gálaműsoron vehet át.
A harmadik elődöntőt tehát az önállósodás, az ötletgazdagság és az új utak keresése jellemezte. Mindhárom együttes a maga ízlése szerint modernizálta, egyénítette, olykor szinte átlényegítette a már ismert meséket, számtalan szellemes, látványos és célra vezető rendezői ötlettel élt, s mindenben a szereplők, a mai gyerekek élményvilágához, érdeklődési köréhez közelítette. A bírálóbizottság tagjai: Takarics Róbert (a Suliszínház főszervezője, ezúttal elnöki minőségben is) és Jódal Rózsa írónő mindebben komoly előrelépést vélnek felfedezni. A három együttesből ezúttal kettő: a csókai és a horgosi jut tovább. Ők március 19-én a Magyarkanizsán megtartandó gálaműsoron mérhetik majd össze erejüket az első és második elődöntő győzteseivel, a noszai és a nagybecskereki színjátszó együttesekkel. A gálaműsoron, versenyen kívül, egy felvidéki diákszínjátszó együttes is fellép. A Gála győztese jogot nyer majd a Debrecenben június 5. és 7. közt megtartandó Weöres Sándor Országos Gyermekszínjátszó Találkozó gálaműsorán való részvételre.
J.R.