TÁBOROK, VERSENYEK 2011
Anyanyelvápoló játéktábor Maradékon
Augusztus 22-e és 26-a között gyermekzsivaj zengett ki a maradéki református parókia udvarán. Egy-egy kiszámoló, somogyi dallamok és népdalok verték fel az utca csendjét. Több mint ötvenegy maradéki, nagybecskereki, tiszakálmánfalvi, nyékincai, rumai gyermek töltötte hasznosan a nyári szünidő utolsó napjait a hagyományos Maradéki Anyanyelvápoló Játéktáborban.
Ezt a nyári tábort már negyedik éve minden évben megszervezzük. Nagyon sokat jelent egy ilyen tábor Szerémségben, a szórványban, ahol nincs folyamatos intézményes anyanyelvoktatás. Az idén kettős céllal indítottuk útnak, az egyik volt az anyanyelvápolás, a másik pedig a játék, hiszen a gyermekek rengeteget ülnek a számítógépnél, nemigen tudnak játszani. Igazából az volt a cél, hogy játékosan tanuljanak a maradéki gyerekek magyarul.
Legtöbb óvodás és alsós diák volt, de felsősök és középiskolások is bekapcsolódtak a munkába. Az anyanyelvi oktatást Lukács Gabriella, a népdalokat és néptáncokat a kishegyesi Utasi Péter és párja, a Budapestről érkezett Veréb Viktória néptáncoktató vállalta. Beszédtechnikára Molnár Róbert színművész tanította a táborlakókat, míg a játékos foglalkozásokat Lukács Attila tartotta. Az életkori sajátosságokat, az érdeklődési kört, a nembeli különbözőségeket figyelembe véve igyekeztünk kialakítani a csoportokat, megszervezni foglalkozásokat. Mozgásos játékokat, kiszámolókat, kézimunka, barkácsolás, szerepjáték, dramatizálás, beszédartikulációs szabályjátékokat alkalmaztunk.
A néptánc és a népdal tanításával színesebbé tettük a foglalkozásokat. Reméljük, hogy odahaza is dúdolják e dalokat a magyarul beszélő szülőknek és nagyszülőknek, és hosszú távon megmarad bennük. A falu lakossága nagy érdeklődést mutatott a tábor munkája kapcsán, gyümölccsel, tejtermékkel kedveskedtek, és ami példaértékű, hogy huszonöt vendéggyermek elszállásolását vállalták.
Csütörtökön este alkalmi műsorral, énekkel, tánccal, versösszeállítással, kiszámolókkal, mondókákkal, artikulációs-, beszédtechnikai gyakorlattal kedveskedtünk a szülőknek, a falubelieknek. Senki sem távozhatott korgó gyomorral, mert a műsor után tábortűz következett szalonnasütéssel. Pénteken délelőtt a táborzárás alkalmával „Ki mit tud?” vetélkedővel fűszerezve összegeztük a tábor alatt elért eredményeket, kiosztottuk a díjakat, ajándékokat minden táborlakónak. Finom ebéd után mosolyogva, könnyezve indultak haza a gyerekek, a mielőbbi találkozás reményében.
Lukács Gabriella
KINCSES TARISZNYA TÁBOR
2011. augusztus 22-26.
A Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület idén Magyarittabén szervezte meg a Kincses Tarisznya hagyományápoló, honismereti vándortáborát.
A tábor célja az volt, hogy az általános iskolás gyerekek megismerjék a falut, annak múltját, hagyományos foglalkozásait, szórakozzanak és ismerkedjenek egymással. A 35 résztvevő közül 21 helybeli volt, akik 14 vendéggyereket fogadtak Nemesmiliticsről, Csonoplyáról, Módosról, Tamásfalváról és Tordáról. A helybeli szülők uzsonnával, süteményekkel és élelmiszerekkel is támogatták a tábort. A hétfői közös ebéd és ismerkedés után Petes Erzsébet táborvezető ismertette Magyarittabé történetét, a faluval kapcsolatos érdekességeket. Meglátogatták a református templomot, ahol Marton Károly lelkész és Marton Ilona lelkésznő fogadta a gyermekeket, és beszélt a templom történetéről. A falu mezőgazdasági szövetkezetébe, a Kossuth birtokra is ellátogattak.
Az anyanyelvi órákon Petes Erzsébet anyanyelvápoló és Buka Brigitta magyartanárnő vezetésével, nyelvi játékokkal és szólásokkal, közmondásokkal bővítették tudásukat. A történelem órák központi témája az 1848-49-es szabadságharc volt, mivel Magyarittabé Kossuth-szoborral büszkélkedhet. Rontó Bozóki Judit történelem szakos tanárnő a honfoglalás történetéről is beszélt a gyerekeknek. Jámbor Zsuzsanna biológia-tanárnővel gyógynövényeket gyűjtöttek a Bega-parton és az ezekről készült rajzaikból kiállítást rendeztek. A zene is fontos része volt a programnak, Boros Beáta citerán rábaközi és dél-alföldi népdalokat tanított, és együtt énekelték a „Bé van Ittabé kerítve” helyi eredetű népdalt is. Rábaközi táncot is tanultak Korsós Zsuzsanna óráin, amit a pénteki záróünnepségen be is mutattak.
A mai gyerekek már nem tudnak fűz fasípot faragni, a tábor ideje alatt ezt is megtanulhatták. Megtekinthették a kosárfonás technikáját, és kukoricacsuhéból virágzó faágakat varázsolhattak. Nagy örömet szerzett a gyerekeknek az ittabéi halastón rendezett horgászverseny is. Ez alkalommal hagyományos, nádból készült pecabotokkal horgásztak és megismerhették, hogyan „pecáztak” régen az emberek. A három legjobb csapat, amely a legtöbb apró halat fogta ki, jutalmat és oklevelet kapott. A helybeli iskolában tett látogatás után kirándultak a szerbittabéi zsilipre. Itt előadást hallhattak a Bega-csatorna múltjáról és láthatták, hogyan működik a víz szintjének szabályozása. Még azon az estén, a halastón, tábortűz mellett mangalica szalonnát sütöttek és dalolásztak.
Pénteken, a hagyományos záróvetélkedőn a csoportok összemérhették tudásukat a hét folyamán tanultakból. De voltak ügyességi, gyorsasági feladatok is, és a „Ki mit tud” sem maradhatott el. Jutalomként a csapatok ajándékcsomagot kaptak.
Habár Magyarittabén eddig soha nem volt tábor, a gyerekek életre szóló élményeket vihettek haza a Kincses Tarisznyából.
Petes Erzsébet anyanyelvápoló
VELENCEI-TÓ
2011.augusztus 7-13.
A 2010/11. évben a VMPE által a Suliszínház díjazott kisszínészei Magyarittabéről, érdemelték ki azt a jogot, hogy nyaralhatnak ezen a gyönyörű helyen. A kisszínészek Piroska és a farkas című mese modern átdolgozott változatát mutatták be. Megtisztelő volt számunkra az tény, hogy a Pro Rekreatione Alapítvány 40 helyet biztosított a Vajdaságból érkező, szórványban élő gyermekeknek. Idén azok vehettek részt a táborban, akik rendszeresen jártak VMPE által szervezett anyanyelvápoló órákra és kimagasló helyezést értek el a Suliszínház Fesztiválon, a szemléken, helyesírási-, mesemondó-, vers és prózamondó-versenyeken. Nyerteseink Nagybecskerekről, Nagynezsényből, Bókáról, Muzslyáról, Tamásfalváról, Ürményházáról, Magyarittabéről, Ludasról, Kispiacról, Horgosról, Zentáról jutottak el. A csoportvezetők: Petes Erzsébet, Lukács Attila és Lukács Gabriella voltak.
Az egyhetes ott tartózkodás alatt a Gáncs házaspár mindent megtett annak érdekében, hogy a táborlakók minden pillanata hasznosan teljen. Lehetőség adódott kenuzásra, szörfözésre, gondtalan lubickolásra. Alkalom volt még kerékpártúrákon részt venni, ügyességi-, állóképeséget javító játékokban, pompás sétákat tenni a Bence-hegyen ahonnan a Velencei –tó panorámája tárult elénk. Egy délutánt Székesfehérváron töltöttünk. Megismerkedtünk a város jellegzetességeivel, a gyerekeknek a Romkert és a Babamúzeum tetszett legjobban. A tábor területén sokféle sportjátékot próbáltak ki, tanultak meg.
A táborozás utolsó estéjén gálaműsort szerveztünk, majd a tábortűz és a szalonnasütés mellett a csengő hangú népdalénekesek verték fel a környék csendjét.
A hét nap gyorsan elmúlt és gazdag élményekkel tértünk haza.
GYÖKEREK TÁBOR
A Gyökerek tábort kilencedik éve rendezik meg a Jézus Társasága Alapítvány által fönntartott Jezsuita szakkollégiumban. Célja a szórványban élő magyar gyerekeket felkarolni kulturális értelemben, bővíteni és elmélyíteni ismereteiket, nem utolsósorban kapcsolatot létesíteni a Kárpát-medence különböző régióiban élő, magyar anyanyelvű gyerekek között. Az idén összesen 36 vendége volt a tábornak, a Vajdaságból érkezőket a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete képviseletében Szűcs Budai Engelbert, az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola magyar nyelv és irodalom szakos tanára kísérte el, vele beszélgettünk.
– A tábor célja elérni a szórvány magyarsághoz. Azok a gyerekek, akiket mi vittünk, anyanyelvápolásként tanulják a magyar nyelvet, minden mást szerbül tanulnak. Egy adai, zentai vagy szabadkai gyerek talán könnyebben eljut Ópusztaszerre, Budapestre, vagy a magyar kultúra más bölcsőibe. Egy nezsényi gyermek, aki talán háttérbe szorul, így kaphat lehetőséget arra, hogy érintkezzen mindezzel. Mi, Nagy Nikoletta pacséri egyetemista segítségével Csonoplyáról, Nemesmiliticsről, Nezsényből (Neuzinából), Ürményházáról, Muzslyáról vezettünk gyerekeket. A hét nap alatt megnéztük Budapest nevezetességeit: a Halászbástyát, a Mátyás-templomot, az Országházat, de ellátogattunk a Csodák Palotájába, a Margit-szigetre, és a cirkuszban is voltunk. Esztergomban megnéztük a Bazilikát, voltunk a visegrádi fellegvárban. Hajóztunk a Balatonon, a János-hegyen kisvasúton, métáztunk, számháborúztunk. Voltunk moziban is, kézműveskedtünk, egyik este táncház volt a kollégiumban. A gyerekek számára talán a legérdekesebb a tihanyi visszhang volt, kiáltottunk, aztán figyeltük, ahogyan verődik vissza a hang. Nem hiányzott a televízió, a rádió, a számítógép, meg egyebek. Érdekes volt, ahogyan a gyerekek ráéreztek a beszélgetés örömére, a klasszikus játékokra. Visszataláltak oda, ahol a gyereknek gyerekként kell viselkednie, emellett megismerték a magyar kultúra értékeit, a történelem kulcseseményeit. Teljesen ingyenes volt az egész, a szülőt csupán annyi terhelte, hogy eljuttassa gyerekét Újvidékre, a végén pedig eljöjjön érte. Még az is ki volt kötve, hogy zsebpénzt sem vihetnek, mert nem volt rá szükségük, reggel héttől este tíz óráig foglalkoztatták őket, és ami kellett nekik, mindent biztosítottak számukra.
– Mit mondhatunk, mi a tábor eredménye?
– Volt egy csodája ennek a tábornak, és ezt mindjárt az első nap tapasztaltuk. Annyira szeretetteljesen fogadtak bennünket, hogy a harmadik mondat után úgy éreztük, közéjük tartozunk. És ha ezt valaki így érzi, akkor már nem is vendég ott. A táborban nagyon sok szegény sorsú gyerek volt, akiken néhány nap után már látszott, hogy felszabadultak, vidámak, örülnek az élet apró csodáinak. Hazafelé a délvidéki csapat Kecskemétig sírt, nemcsak az elválás miatt, hanem mert jó csapattá formálódtunk. Kaptam tőlük egy köszönő képeslapot, amit büszkén tettem el. Ez számomra azt bizonyítja, hogy a hét nap alatt valamit jól csináltam. De ugyanez mondható el a budapesti szervezőkről is. Megmutatták, hogy a szeretet örök érték, és a szeretetnek hatalma van, amit át tudnak adni. Hazajöttünk, és remélem, hogy mindezt én is közvetíteni tudom.
A délvidéki csapat ezúton is szeretné megköszönni mind a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének, Nagy Margit elnök asszonynak és mgr. Viola Lujza tanárnőnek, mind pedig a vendéglátó Jézus Társasága Alapítványnak, a házigazdánknak, Kiss Ulrich jezsuita atyának, a táborvezető Nevelős Gábornak és Pünkösty Andrásnak a lehetőséget és a feledhetetlen élményeket.
Magyar Szó, Pál Zsófia
Zánka, 2011
Zánkán jártunk a nyáron, július 24-31. között.
A VMPE nyári táborai közül ez volt az első, amit vezettem. Öt ürményházi diák kapott ajándék-táborozást Zánkán. Valamennyien jó magaviseletű és igyekvő gyermekek, akik az iskolában a kötelező tananyagon fölül messze túlteljesítettek: versenyeken, vetélkedőkön, fesztiválokon vettek részt. Ezért mehettek egy hétre a zánkai üdülőközpontba pihenni, szórakozni.
Az utazást nehéz volt megszervezni, de végül a szülők elvállalták, hogy személygépkocsikkal elvisznek bennünket – és értünk is jönnek.
Szállásunk megfelelő volt. Sok új ismerősre és barátra leltek az ürményházi gyerekek. Az élelem gazdag és finom volt.
Csupán az időjárás nem szolgált bennünket: egész héten esett az eső, és nagyon hideg volt. Szerdán délután kisütött egy kicsit a nap. A gyerekek ezt kihasználták, és megfürödtek a Balatonban.
A rossz idő ellenére is volt más szórakozás a gyerekek számára. Részt vettünk több kézműves foglalkozáson. Meglátogattuk a dinoszaurusz-parkot, jártunk moziba, még sportversenyen is részt vettünk. A legnagyobb élményt a gyerekeknek mégis a kalandpark nyújtotta.
Pihenten (és kifáradva!) érkeztünk haza, ahol ragyogó napsütés és igazi strandolásra való idő kerekedett! Mégis maradandó tapasztalatokkal és élményekben gazdagodva gondolunk a kellemes nyárra Zánkán.
Viola Lujza
GION NÁNDOR IRODALMI TÁBOR
2011. július 18 - 23
Pedagógus-továbbképzések, nyelvi versenyek, különféle találkozók alkalmával a magyartanárok beszélgetése, véleménycseréje általában azzal a keserű ténymegállapítással végződik, hogy manapság a gyerekek a házi olvasmányokat is alig olvassák el, egyre kevesebben és egyre kevesebbet olvasnak, pedig anélkül nincs szókincs, nincs műveltség, még igényes számítógép-használat sincs. Regényfaló gyermekből egyre kevesebb van, egyre több van viszont gép előtt ücsörgő, játékok rabjává váló analfabétából. Mit lehet tenni? Sóhajtozás helyett próbáljuk meg a gyerekeket olvasásra ösztönözni, és persze sikerélményhez juttatni azokat, akik szivesen vesznek könyvet a kezükbe. Jó lenne, ha lenne egy olyan hely,ahol ezek a gyerekek nyáron összejöhetnének, ismerkednének, irodalmi művekről társalognának, új ismeretekkel gazdagodnának stb.
A VMPE Kollár Mária temerini magyartanárnő ötlete alapján idén szervezett először irodalmi tábort az olvasni szerető felsős tanulók részére, és mivel Gion Nándor, ismert vajdasági író, több ifjúsági regény szerzője az idén lenne hetven éves, róla nevezték el. Eredetileg egy meghirdetett olvasási verseny jutalmazottjai lettek volna a tábor résztvevői, az idő rövidsége miatt azonban idén meghívásos alapon utaztak a gyerekek a tartomány tíz különböző helységéből Újvidékre, ahol, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásának köszönhetően, ingyen tölthettek el egy hetet az Apáczai Diákotthonban, és ez alatt a hét alatt változatos, tartalmas program keretében ismerkedhettek egymással és az irodalommal. Jövőre azok lesznek majd a Gion-tábor lakói, akik legtöbb pontot érnek el a fent említett versenyen.
Egyelőre azonban következzen egy rövid beszámoló az idei Gion-tábor napjairól:
Hétfőn a déli órákban érkeztek a résztvevők a kollégiumba,ahol gyakorló pedagógusok fogadták őket.Viola Lujza az ürményházi , Brindza Ildikó a doroszlói, Dulka Gyöngyi pedig a kikindai általános iskola magyartanára. Az elhelyezkedés, ismerkedés után kommunikációs és nyelvi játékok, majd városnézés következett. A tábor időtartama alatt a fiatalok megismerkedtek Gion Nándor életével és munkásságával, az író néhány művével részletesebben is foglalkoztak, többek közt drámapedagógiai módszerrel. Kedden Kollár Mária temerini magyartanár segítségével Gion: A kárókatonák még nem jöttek vissza című regényét elemezték csoportmunkában, játékos vetélkedők ill. kommunikációs kézséget fejlesztő szerepjátékok beiktatásával. Szerda délelőtt Ildikó tanárnővel Gion elbeszéléseiből vizsgáltak meg néhányat közelebbről, délután kirándulásra mentek Szenttamásra, ahol az író szülőházában lévő kiállítás megtekintése után Drobnyik Aranka magyartanár irányításával a Gion-emlékház udvarán több érdekes foglalkozáson vettek részt, majd megnézték azokat a helyszíneket, amelyek ihlető színterei lehettek az írói életműnek. Ugyanaznap lépett fel Szenttamáson a Tanyaszínház társulata, így hát a társaság kilenctől az ő előadásukat élvezhette. Csütörtökön Gyöngyi tanárnő a fiatalabbakat szókincsbővítő nyelvi versengésre ösztönözte, míg a hetedik-nyolcadikosok Lujza tanárnővel a közmondások és szólások gazdag tárházába kukkantottak be. Délután Ildikó tanárnő a Virágos katona című regény kapcsán a főszereplők mellett Gilike figurájára hívta fel a tanulók figyelmét, akik rögtönzött feladatul azt kapták, hogy párokban dolgozva verseljék meg a szegény kisfiú sorsát.
Pénteken volt a zárórendezvény, amelyen a hét folyamán tanultakról „adtak számot” a tanulók. Dramatizált részleteket láthattunk a Sortűz egy fekete bivalyért c. regényből, elhangzott Zelk Zoltán versének (a tanulók által) megzenésített változata, majd a Ki mit tud? keretében előadott énekszámok ill. zeneszámok után eredményhirdetés és jutalomosztás következett.
Aki az olvasást szereti, rossz ember nem lehet... mondhatnánk tréfásan, kicsit átalakítva az ismert közmondást. Mindenesetre reméljük, hogy a meghívott diákok jól érezték magukat a kollégiumban, és ha majd ősszel az iskolában nyári élményeikről mesélnek, szivesen emlékeznek vissza az itt töltött napokra, olvasásra buzdítva a többieket, hiszen olvasni jó...
Kollár Mária
TÍZ NAP A SETÉTPATAKI TÁBORBAN
2011. július 7-17.
A tizennégy órás kimerítő út után elsőként gördült be piros Daciánk Setétpatakra.
A nyitóműsor alkalmával mindenki a tábor logójával díszített pólót kapott ajándékba, és ismertették velünk a tábor szabályait. Az itt eltöltött napok alatt tartalmas és érdekes előadásokat hallgattunk (Tamási Áronról, Kriza Jánosról, Gábor Áronról), és bejártuk a közelben lévő településeket. Több múzeumot, kiállítást és történelmi jelentőségű helyet kerestünk fel. A legtöbb élménnyel Kézdivásárhely, Csernáton, Parajd illetve a Medve-tó és a Szent Anna-tó szolgált.
A Szent Anna-tónál közel egy egész napot töltöttünk, sokat pancsoltunk a hűsítő vízben, közben a helyi specialitást, azaz miccset ettünk. A partot körülsétálva medvenyomokra bukkantunk. Késő délután átsétáltunk a vulkáni eredetű tőzeglápba. A képződmény növényvilága és hangulata felejthetetlen élményt nyújtott.
A “Háromszéki szólások és kifejezések” című előadás különösen megragadta figyelmünket, és az utána következő nyelvi játékok érdekes szórakozást nyújtottak mindenkinek.
A “Rejtélyek, sorsok, múmiák” című kiállítás már több nagyvárosban is megfordult, szerencsénkre most épp Csíkszeredában tárta ki kapuit a nagyérdemű közönség előtt. A kissé hátborzongató, mégis érdekes tárlat mindenkinek elnyerte a tetszését.
A tábor vége felé közeledve a különböző vidékekről (Baranya megyéből, Temesvárról, Mordvin Köztársaságból, Vajdaságból) érkező diákok egyre jobban összekovácsolódtak, barátságok és szerelmek is születtek, és a tábortűz köré gyűlve a melengető lángok fényében közös éneklés és koncert tette felejthetetlenné az estét.
A táborvezetők serény munkája kordában tartotta a táborlakókat, a szakácsok pedig kitűnően főztek.
Sajnáltuk, hogy véget ért a tábor, de ez a kirándulós, ping-pongozós, trombitálós-hegedülős-gitározós, szülinapos-tortaevős, kukoricacsuhé-angyalka-készítős, patakba kődobálós, medvevárós, kutyázós… tíz nap mindnyájunk emlékezetében sokáig élni fog.
Setétpatak, még visszatérünk!
A vajdasági csapat 2011-es tagjai: Anitics Tamás és Czakó Adrienn Bolyai TGK Zenta,
Kókity Lilla Dositej Obradovic Gimnázium és Közgazdasági Középiskola Topolya .
ANYANYELVÁPOLÓK TÁBOROZTAK NEMESMILITICSEN
Pénteken, július 1-jén ért véget Nemesmiliticsen a kultúrházban a Szórakoztató szóra késztető anyanyelvi tábor. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete 21. alkalommal szervezte meg a tábort az anyanyelv-ápolási program résztvevőinek. A táborban 40 általános iskolás gyermek vett részt a bánsági és a nyugat-bácskai szórványból. A főszervező Szabó Márta tanítónő volt, a foglalkozásokban Szuhomeli Judit, Krizsán Valéria tanítónő, Egedi Antal plébános és tíz fiatal segített, egyetemisták, középiskolások. A gyermekek történelem, földrajz, anyanyelv-ápolási előadásokat hallgattak, volt falujáró verseny, kézműves foglalkozás, ellátogattak Zomborba és Doroszlóra. Zomborban megtekintették a megyeházát, a múzeumot, Doroszlón a tájházat, a lovardát, a Szentkútat. Élményt jelentett a csonoplyai traktoros kirándulás és az ottani tavon szervezett horgászverseny is. Meglátogatták a nemesmiliticsi pékséget is, végül pénteken vetélkedővel zárult a tábor. Az Ufó, a Skorpió, a Villámok és az Oroszlán csapatok az izgalmakkal tele vetélkedőn mese-dramatizációval, magyar nyelvtani, földrajzi, történelmi, ügyességi feladatokkal küzdöttek meg egymással. Az Ufósok győztek. A gyermekek búcsúzóul ajándékcsomagot kaptak a szervezőktől.
nm
A GENIUS – a tehetséges diákokért mozgalom keretében a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és a Jövő Fiataljai - Magyar Ifjúsági Egyesület ötödik alkalommal szervezte meg a kétfordulós középiskolai diákversenyt alkotmány és állampolgári jogok témakörből. Az első fordulóban egy kutatási jellegű szakmunkát kellett beküldeni, majd a legsikeresebb diákok meghívást kaptak a szóbeli döntőre. Erre 2011. április 16-án került sor az újvidéki Svetozar Marković Gimnáziumban. Az idei döntőre négy iskolából tizenegy tanuló kapott meghívást. A szakmunkák igen színvonalasak voltak, némelyik harminc-negyven oldalas, a diákok sok jogi vonatkozású dokumentumra hivatkoztak, többen valódi kutatómunkát végeztek a környezetükben. A döntőn számítógépes prezentáció keretében adták elő a témáikat, és válaszoltak a szakbizottság kérdéseire.
Muhi Béla
Szombaton, 2011. június 4-én az újvidéki Svetozar Marković Gimnáziumban lezajlott a hagyományos GENIUS konferencia, a tehetséges és kutató diákok verseny jellegű tanév végi seregszemléje.
A diákok olyan eredeti szakmunkákkal, eszközökkel jelentkeztek a rendezvényre, amelyekkel bemutatták kutatásaik, alkotó jellegű munkáik eredményeit. Több mint nyolcvan diák szerepelt 9 szekcióban, a szakbizottság huszonnégy tagú volt.
A műszaki tudományok szekciójában a diákok többek között a napenergia felhasználásával, az elektromos autóval, a padlófűtéssel, általában az energiatakarékossággal, illetve számítógépes modellezéssel foglalkoztak. Legsikeresebbek a magyarkanizsai diákok lettek: Danyi Ádám, Homonai József és Mikuska Ádám. Fizikából a vendéglátó iskola diákja, Szűcs Attila kápráztatta el a zsűrit és a diáktársakat a számukra bonyolult elektromágneses ágyúval.
A kémia szekcióban első díjasok Fejdi Emma és Mátéffy Kornél a zentai Bolyai Gimnáziumból, illetve Olajos Teodóra az újvidéki egészségügyi iskolából. Kutatási témáik: Vajdaság artézi vizeinek vizsgálata, Füstgázok nitrogén-oxid tartalmának ártalmatlanítása, illetve Ezüsttárgyak gondozása. Környezetvédelemből a Zentai Gimnázium tanulója, Lengyel Boglárka lett a legjobb Harc a korrózió ellen című munkájával.
Az orvostudományi szekcióban az Alzheimer-kór, a bőrrák, a szájhigiénia, a multiplex sclerosis témájú szakdolgozataikkal Baráth Ádám (Zentai Gimnázium), Perpauer Martin és Szőke Viktória (Egészségügyi Középiskola, Zenta) és Francia Krisztina (újvidéki gimnázium) kapott első díjat. A biológia szekció legjobbja Tósaki Ágnes, a zombori gimnázium tanulója.
Történelmi, helytörténeti, néprajzi témákban is kiemelkedő szakmunkák születtek. Külön ki kell emelni az újvidéki gimnazista Szerbák Anikó (Piros falu történelme) és a Zentai Gimnázium tanulójának, Kávai Zsuzsannának (Az országhatártól Óbecséig húzódó tiszamenti települések népviseletének kutatása a XXI. Században) a munkáját.
A pszichológia szekció legjobbjai ezúttal is a topolyai gimnazisták lettek: Török Csenge (A szorongás és az álmaink) és Kókity Lilla (Jövőkép - Hogyan képzelik el fiataljaink a jövőjüket?) A szociológia témakörben ugyancsak évek óta a topolyaiak dominálnak, ezúttal: Nagy Emese (Házasság, a 21. század áldozata) és Szíjártó Krisztina (Lehetséges eltérések a fiatalok értékrendjében pályaválasztásuktól függően).
A fotográfia (természetfotózás, dokumentációs fotó, fotografika) szekció első díjasai a következő tanulók: Olajos Teodóra (újvidéki egészségügyi iskola), Ribár Anna (újvidéki gimnázium), Márton Dávid (szabadkai gimnázium).
A díjkiosztáson Muhi Béla főszervező kiemelte a felkészítő tanárok áldásos munkáját, a szakbizottságok lelkiismeretes tevékenységét, és megköszönte a támogatók segítségét. Ezek a következők voltak: Nemzeti Kulturális Alap, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága és a Tartományi Végrehajtó Tanács. Ajándékkönyvekről ezúttal is a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács gondoskodott.
Mindegyik diák és a felkészítő tanárok is megfelelő oklevelet kaptak. A legjobb helyezést elért tanulók lehetőséget kapnak a rangos hazai és nemzetközi versenyeken, diáktáborokban való részvételre.
A GENIUS konferencia célja a tehetségek felkutatása és támogatása, a tehetségnevelés serkentése. Ezúttal is bebizonyosodott, hogy vannak tehetségeink, akikre érdemes odafigyelni. Mindenképpen megérdemlik a magasabb szintű tarsadalmi segítséget.
Muhi Béla
A VMPE keretében működő anyanyelvápoló csoportok évente bemutatják egész évi munkájuk keresztmetszetét a Szórakoztató Szóra Késztető Anyanyelvápolási Szemlén. Idén május 28-án tizenhetedszer találkoztak 13 csoport képviselői Újvidéken, a Nikola Tesla Általános Iskolában. Az óvodásoktól a középiskolásokig jelen voltak az anyanyelvápolók Erzsébetlakról, Nagybecskerekről, Bókáról, Nezsényből, Ürményházáról, Módosról, Homokrévről, Tamásfalváról, Magyarittabéről, Maradékról, Nemesmiliticsről és Csonoplyáról.
A program rendkívül sokszínű volt: hallottunk artikulációs gyakorlatokat, szófacsarókat, nyelvgyötrőket, sorolókat és felelgetőket, versösszeállításokat, néprajzi jellegű érdekességeket, láttunk gyermekjátékokat stb.
Az anyanyelv-ápolási órákra járó gyerekek nagy része nem jár magyar iskolába. Közülük vannak olyanok, akik otthon magyarul beszélnek, de vannak olyanok is, akik csak az órákon találkoznak a magyar nyelvvel. Így hát a tipikus hibák is a szerb nyelv intenzív hatásából fakadnak. Mégis megállapíthatjuk, hogy évről-évre nő a Szemle színvonala. Ez a foglalkozást vezetők áldozatos munkájának is köszönhető.
Viola Lujza
.
XV. KŐKETÁNC ÉNEKES NÉPI GYERMEKJÁTÉK ÉS NÉPTÁNC VETÉLKEDŐ
Szombaton, május 21-én az óbecsei Petőfi Kultúrkör színpadán 1500 népviseletbe öltözött alsó és felső tagozatos gyerek mutatott be énekes népi gyermekjátékokat (óvodások, alsósok), néptáncokat, szólótáncokat, népszokásokat. A 30 helységből érkezett 59 csoport műsorát 9 szólótánc és 8 népi játék és 42 néptánc alkotta.
A becsei Szerda András népzenész, a budapesti Lázár Katalin népzenekutató (MTA Zenetudományi Intézet tudományos munkatársa) és Taba Csaba budapesti táncpedagógusból álló bíráló bizottság véleménye szerint a gyermekek produkciói az énekes népi gyermekjáték és a néptánc oktatása terén történt előrelépést bizonyítják. A felkészítő pedagógusok, néptánc oktatók megszívlelték a tavalyi vetélkedőn elhangzott tanácsokat. Például, a nyékincai (szerémségi) Csicsóka táncegyüttest idén szakember készítette fel és bronzérmet nyertek. Rajtuk kívül Szerémségből még a Mitrovicai táncegyüttes lépett fel. E területről már maga a vetélkedőre való jelentkezés is eredménynek számít, ismerve a körülményeket. A szerémségi falvak beolvadása olyan mértékű, hogy a magyar gyermekek csak az anyanyelv-ápolási órákon beszélnek magyarul, az iskolákban nincs magyar tagozat. Érdekessége az idei rendezvénynek az is, hogy megjelentek a táncszínház produkciók, azaz a dramatizált koreográfiák is.
A főszervező Szabó Gabriella, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete népzenei szakosztályának vezetője és Ritz Róbert, a Petőfi Kultúrkör elnöke újra bebizonyította, hogy ilyen nagy számú résztvevő esetében is kitűnően helytállnak a szervezésben.
Az idei Kőketánc támogatói: Bethlen Gábor Alap, Budapest, NEFMI, Budapest, Nemzeti Közösségi Titkárság, Újvidék, Dánielprint Nyomda, Újvidék, Transforma Print doo, Temerin, Letti Pékség, Óbecse.
Szabó Gabriella
Tárgyalóteremben vagyunk, a bíróságon. Farkas beperelte Piroskát. Milyen bűncselekményt követett el Piroska a védett állat, a farkas ellen? Mivel érvelt Piroska és Nagymama? Kinek van igaza? – ezt a nézők, az esküdtszék dönti el. A Sulifeszt 11 éve alatt első alkalommal történt meg, hogy anyanyelv-ápolási csoport gyermekszínjátszói vitték el a pálmát. A Farkas és Piroska című előadás magyaittabéi kisszínészei nyerték el a legjobb előadásért járó elismerést, ráadásul két szereplő is a legjobbak közé került: a bírónő szerepét játszó a nyolcadikos Buka Boglárka és a farkas: a hetedikes Petes Valentina. A darab szerzője Tasnádi István, rendező Petes Erzsébet.
A legjobb rendezésért és koreográfiáért járó díjat a kispiaci Október 10. Általános Iskola színjátszói nyerték el. Rendezőjük, Kávai Bózsó Ildikó hetedikes és nyolcadikos tanítványai Weöres Sándor és a kínai Meng Hao-zsan, Matsuo Bushó, Yamoguchi Sodó, stb. haikuit adták elő, miközben hangszereket szólaltattak meg. Fehér szalaggal kötötték össze, jelölték meg a kört és az abból formált alakzatokat, végül léggömböket durrogtattak. A fekete trikóba öltözött gyerekek előadása talán inkább a felnőtt nézőknek szólt, mély gondolati tartalommal. Ebben a minőségben a gyermekek csaknem tökéletest alkottak.
A horgosiak ezúttal is jelen voltak a döntőn, a Pöttömszínpad Lázár Ervin: a kislány, aki mindenkit szeretett című darabját adta elő. A legjobb jelmezért és a szép magyar beszédért díjazták őket. Rendezőjük: Kiss-Iván Anna.
A nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola és Petőfi ME gyermekszínjátszó csoportja Takarics Róbert: Napfogyatkozás című előadása a korszerű témaválasztásért és ennek megfogalmazásáért kapott díjat. Az előadást Prókin Eleonóra rendezte. A hatodikos Kovács Ernő a kamasz fiú alakításáért a legjobb fiúszereplőnek járó elismerést nyerte el.
A magyarittabéi kisszínészek és a gálán részt vett minden többi csoportból négy szereplő velencei nyaralást nyert.
nm
26. SZÓLJ, SÍP, SZÓLJ NÉPZENEI VETÉLKEDŐ
Ismét népzenétől volt hangos ismét az újvidéki Duna park környéke.
Május 7-én, szombaton tartották az Újvidéki Rádió M stúdiójában a 26. Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőt, amelyet ezúttal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és az Újvidéki Rádió szervezett. Közel 250 fellépő általános iskolás és óvodás mutatkozott be a Fábri Ivánovics Tünde, Fábri Géza és Borsi Ferenc összetételű zsűrinek. Idén három elődöntőt is szerveztek Adán, Szenttamáson és Törökbecsén. A 66 bejelentett műsorszám közül 44-nek az előadói jutottak be a döntőbe, amely ezáltal ismét igen magas színvonalú lett, mivel tényleg csak a legjobbak utazhattak Újvidékre. Minden év tavaszán a vetélkedő napján gyermekzsivajtól, énekhangtól, hangszeres muzsikától hangos az Újvidéki Rádió és környéke, hiszen minden talpalatnyi helyen valaki beénekel, hangszert hangol, gyakorol a fellépés előtt. Bodor Anikó, nagy népzenetudósunk amíg csak egészsége engedte, minden alkalommal ott volt a vetélkedőn, élvezte a legkisebbek szárnypróbálgatásait, gondosan ügyelve arra, hogy véleményével, tanácsaival segítse őket és felkészítőiket egyaránt. Mindig arról álmodott, hogy a színpadról lekerülve is érezzük igazán magunkénak népdalainkat, elsősorban saját vidékünk népzenei hagyatékát.
Második éve kell Anikó nélkül megtartanunk a vetélkedőt, hiszen betegsége miatt már egy évvel ezelőtt sem tudott velünk együtt ünnepelni, idén meg már az égiek karából örült hallván a gyermekek, tanítványai által tovább élő zenei anyanyelvünket. A 26. népzenei vetélkedő is erőt, bizalmat adott nekünk, felnőtteknek, hiszen a legfiatalabb generáció ugyanolyan lelkesen készült, gyakorolt és mutatta be tudását, mint negyed évszázaddal ezelőtt tették ezt az őket felkészítők közül is sokan. A tiszta forrásból tehát van még mit kimernünk, csak arra kell ügyelnünk, hogy a valódi értékek útjáról ne térjünk le. Ezúttal is köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik készültek a vetélkedőre, a felkészítőket, a szülőket, akik segítik, támogatják gyermekeiket. A döntőt követő eredményhirdetés kellemes színfoltja volt a Fábri Géza és Fábri Ivánovics Tünde által előadott kórógyi lakodalmas, valamint a csókai népdalkórus feledhetetlen, erőteljes éneke.
Szabó Gabriella
KÖRNYEZETVÉDELMI VERSENY
A Sajó Károly Kárpát-medencei Környezetvédelmi Csapatverseny II. fordulóját, az újvidéki Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete és a bácsföldvári Svetozar Marković Általános Iskola szervezésében 2011.04.15.-én tartották meg az újvidéki Apáczai Diákotthon előadótermében. A versenyen 9 csapat vett részt (27 tanuló), 6 vajdasági iskolából.
Az írásbeli dolgozaton elért pontszám (20 pont) és az előadásban bemutatott helyi környezetvédelmi problémát bemutató szakdolgozat alapján „A bácsföldvári ivóvíz szennyezettsége” címmel, a zsűri a bácsföldvári Svetozar Marković Általános Iskola csapatát (Péter Luca, Gregus Mária, Vojnović Gabriella) hirdette ki győztesnek.
Minden résztevő oklevelet és ajándékot kapott.
A zsűrit a magyarországi vendégek Mécs Csaba (KOKOSZ elnöke), Surányiné Palkó Eleonóra (KOKOSZ tagja), valamint Lukács Zsolt az újvidéki székhelyű Egretta Természetfotós Csoport elnöke alkotta.
A győztes csapat két felkészítő tanárral 2011.06.02-03. képviselte régiónkat Győrben a döntőben.
MI IS ÜNNEPELTÜNK MISKOLCON
Szombaton ünnepelte fennállásának 450. évfordulóját a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon. Orbán Viktor miniszterelnök levélben, Balog Zoltán államtitkár és Kriza Ákos Miskolc polgármestere személyesen köszöntötte a jubiláló gimnáziumot.
Az ünnepségen magyarországi, erdélyi, kárpátaljai. felvidéki református iskolák tanulói léptek fel táncokkal és zenei műsorral. Délvidéket az Újvidéki Apáczai Diákotthon képviselte, az adorjáni Bicskei Magdaléna, a diákotthon lakója Bogdán József versét, a székelykevei Kiss Róbert a Székely Miatyánkot mondta el nagy sikerrel.
Ábrám Tibor Igazgató záróbeszéde után Bölcskei Gusztáv a Magyar Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökének áldásával ért véget az ünnepség.
Miskolc - középen Balog Zoltán, jobbra Ábrám Tibor a Lévay ünnepségen
A GENIUS mozgalom keretében tizedik alkalommal tartották meg a vajdasági szintű általános iskolai fizika-kémia diákversenyt.
A jubiláris, X. Kovács Sztrikó Zoltán általános iskolai fizika-kémia diákverseny 2011. január 14-én került megrendezésre a csantavéri Hunyadi János Általános Iskolában. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete tartományi szintű rendezvényére a GENIUS tehetséggondozó mozgalom keretében került sor 19 diákcsapat részvételével.
A diákok kísérleti jellegű szakdolgozatokkal nevezhettek be a versenyre, majd a döntőn be is bemutatták elméleti és gyakorlati tudásukat. Kísérleteket végeztek, és poszteren vagy számítógépes prezentáció formájában elmagyarázták az általuk kutatott témákat, illetve válaszoltak a szakbizottság kérdéseire.
A versenykiírás szerint a csapatok felhasználhatták az iskolai szertár eszköztárát, illetve saját készítésű kísérleti eszközökkel szakmai/tudományos jellegű demonstrációkat készítettek elő, kísérleteket, megfigyeléseket, méréseket, kutatásokat végeztek. A szakdolgozat összeállításának meghatározott formai és tartalmi elvárásai vannak, a tudományosság és a szaknyelvi ismeretek alapvető követelmények. A verseny helyszínén bemutatott kísérletek, a pannók és a szóbeli prezentáció, illetve a kérdésekre adott válaszok alapján hozza meg döntését a szakbizottság, mely tapasztalt pedagógusokból áll.
A verseny célja a tehetségnevelés ösztönzése, a természettudományok népszerűsítése, bizonyítási lehetőség biztosítása diáknak, felkészítő tanárnak egyaránt. Ki kell hangsúlyozni, hogy nálunk egyáltalán nincsenek kísérletekkel és kutatómunkával kapcsolatos hasonló diákversenyek, fizikából és kémiából csak feladatmegoldó versenyeket szervez az Oktatási Minisztérium. Szerencsés körülmény, hogy itt a diákok anyanyelvükön szerepelhetnek, ami nem minden alkalommal adatik meg az állami versenyeken.
Csodálatos látvány volt a vendéglátó iskola tornatermében a sok fehér köpenyes, kísérleti eszközökkel szorgoskodó diák, ragyogott arcukról az öröm és a tudásvágy, hiszen nemcsak bizonyítani jöttek ide, hanem mások eredményéből is tanulni akartak. Vajdaság 7 helységéből 34 diák mutatkozott be, 10 felkészítő tanár és számos szülő kísérte el őket. A Pannon TV és a Magyar Szó napilap munkatársai tudósítottak a nagyszabású eseményről, mely lázba hozta nemcsak a versenyzőket és a szervezőket, hanem Csantavér szinte teljes lakosságát, hiszen e zömmel magyarok által lakott faluban szinte mindenkinek akadt olyan ismerőse, aki érdekelt volt a versenyen.
A megnyitó ünnepség Szedlár Erika igazgatónő köszöntőjével kezdődött. Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke az anyanyelvű oktatás és a tehetséggondozás fontosságáról beszélt, majd Muhi Béla főszervező, a GENIUS tehetséggondozó mozgalom elnöke ismertette a jubiláló Kovács Sztrikó Zoltán fizika-kémia diákverseny történetét és a versenyszabályokat. A rendezvény kellemes meglepetése volt Marie Curie Nobel-díjas tudósasszony hasonmásának a megjelenése Tót Dér Földi Ilona tanárnő személyében, aki ismertette Marie életútját, és felhívta a figyelmet a tudomány fontosságára. A vendéglátó iskola egy szép kivitelezésű és igen hatásos pannót állított ki, ahonnan mindenki megtudhatta, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, az ENSZ a 2011-es évet a Kémia Nemzetközi Évének nyilvánította. A dátumválasztás ahhoz köthető, hogy száz évvel korábban, 1911-ben Marie Curie-t tüntették ki a kémiai Nobel-díjjal. A verseny megnyitója egy gondosan összeállított kulturális programmal folytatódott. Az iskola diákjainak szavalatai és énekszámai óriási tapsot kaptak.
A megnyitó után Hatala Zoltán tanár, helyi szervező irányításával tantárgyanként megkezdődtek a versenyzők prezentációi. A diákok nagyszerű versenymunkákat mutattak be, évről-évre javul a színvonal.
Ki kell emelni a mentorok, vagyis a felkészítő tanárok áldásos munkáját, akik sok esetben szabad idejük feláldozásával térítésmentesen dolgoztak a diákokkal, még a téli szünidőben is: Rózsa Zsombor, Kleman Barsi Márta, Szabó Tünde, Gyenge Csilla, Hatala Zoltán, Major József, Szabó Török Emma, Fajka Valéria, Szabó Mónika és Mészáros Kis Mária.
A szakbizottság tagjai Édes Katalin, Szórád Endre és Muhi Béla voltak.
Hagyományosan ez az összejövetel egyúttal a fizika és a kémia szakos tanárok szakmai találkozója, tanácskozása is. Kivételes alkalom arra, hogy anyanyelvükön értekezzenek szakmai, módszertani kérdésekről. A laboratóriumi gyakorlatok, a szemléltető kísérletek, demonstrációk szempontjából jó ötleteket lehetett látni a versenyen, egyúttal a tankönyvekről, az új tantervekről is szó volt.
A diákok és a mentorok elismerő oklevélben részesültek, ajándékokról ezúttal is a Vajdasági Magyar Tankönyv Tanács gondoskodott. Mindegyik diákcsapat jutalomként számítógépes tartozékokat is kapott. A vendéglátó csantavéri Hunyadi János Általános Iskola, élén Szedlár Erika igazgatónővel kiváló házigazdának bizonyult. Minden szakmai és egyéb feltételt megadtak ahhoz, hogy a rendezvény nagyszerű élményt jelentsen mindegyik részvevő számára.
Muhi Béla