A sorrendben XXXII. Szórakoztató Szóra Késztető Anyanyelvápolási Szemlén 2026. március 16-án Ürményházán hét anyanyelvápolási csoport mutatkozott be. Jelen voltak Muzslya-Nagybecskerek, Titel, Módos, Surján, Nezsény és Ürményháza települései. Téma: március 15-gyerekszemmel.
Hogyan is lehet elmagyarázni egy kisgyermeknek, mit is ünneplünk ilyenkor, márciusban?
Erre a kérdésre próbált a szervező, Móricz Elvira megfelelő választ találni. Rövid mesét mondott el a jelenlevő gyerekeknek, mi ellen küzdöttek valójában a márciusi ifjak, hogyan csatlakozott hozzájuk Pest utcáján egyre több nép és mit szavalt el Petőfi Sándor a nagy, hömpölygő tömegnek. Ezt követően jött Lukács Gabriella, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnök asszonyának a köszöntője.
Következett a fellépés: Elsőnek a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskola Méhecske énekcsoportja lépett fel, népdalcsokorral.
Következnek a surjáni anyanyelvápolók, akik a Himnuszt énekelték, majd szavalatokat hallottunk.
A módosi Anyanyelvápoló csoport mondókával mutatkozott be, valamint Hétvári Andrea Magyarul című verse csengett fel.
Müller Aleksz, nezsényi felsős diák, Hétvári Andrea Haza című versét szavalta. Míg az óvodások és az alsósok Kossuth Lajos dalt énekeltek. A muzslyai anyanyelvápolók Petőfi Sándor költeményeivel mutatkoztak be.
Szülőföldem című költeményt a titeli fiúk mondták el. Az ürményházi anyanyelvápolók egy jelenettel mutatták be, hogyan íródott a Pilvax kávézóban Nemzeti dalunk, majd Csanádi Imre szavalatát hallottuk. A sort egy Kossuth dallal zárták.
Felkészítő anyanyelvápolók: Győri Csilla, Molnár Urbán Éva, Kósa Zoltán, Molnár Lábadi Csilla, Mirčić Ábel Kornélia, Lukács Gabriella, Fabras Repp Edit és Móricz Elvira. A fellépések után filcből madárka kokárdákat készítettek a gyerekek és a felkészítők, amit a szívük fölé tűzve viseltek a nap hátralevő részén. Uzsonna, társalgás és játékok következtek, majd lassan végig vonultak az ürményházi utcán és a helybeliekkel találkoztak az 1848/49-es szabadságharc ismeretlen délvidéki hőseinek emléktáblájánál, ahol a magyar himnusz eléneklése után az anyanyelvápoló csoport gyermekei szavaltak. Azt követően a helyi Ifjúsági Klub nevében az általános iskola három végzős diákja koszorúzott. A koszorúzás után vendégeink hazautaztak.
„Ezredéves történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk gyermek nemzet; 1848-i történelmünk bizonyságul szolgál, hogy nem vagyunk elaggott nemzet.”
Írta: Móricz Elvira
Fotó: Kürtössy Péter
