Virágzó gyümölcsfák és aranyesőbokrok méhektől zümmögő sövényei között érkeztünk meg a csonoplyai Kultúrotthonba, amelynek hatalmas, tágas színháztermében már beöltözve vártak bennünket a szereplők. Türelmetlen várakozásukban a fehéringes, lajbis fiúk még vívógyakorlatokat is rögtönöztek a közönség örömére.

A két anyanyelvápoló tanítónő: a csonoplyai Krizsán Valéria és a nemesmiliticsi Szabó Márta mint régi ismerősöket, ölelő karokkal várt bennünket. Nem is csoda. Huszonöt éve már, hogy idejárunk.

A XXV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál harmadik, bácskai elődöntőjét, amelyet ezúttal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezett, Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő, az idei szervező nyitotta meg, de meleg szavakkal üdvözölte a jenlévőket az elődöntő csonoplyai házigazdája, Krizsán Valéria is.

Az anyanyelvápolókat és környezetnyelveseket ezúttal két csoport képviselte egy-egy jelenettel.

A csonoplyaiak Krizsán Valéria felkészítésében a Mátyás király és a varga jól ismert, és nagyon szeretett népmese színpadi változatát mutatták be jól felkészülten, hatalmas sikerrel. Szélik Arnold a varga szerepében remekelt. Árral, kalapáccsal olyan odaadással és hévvel készítette el remekbe illő rámás csizmáját, hogy nem csoda, ha maga is úgy vélte, ennek még maga Mátyás király is megörülne. Föl is ment Mátyás király palotájába, ahol koronásan, suhogó selyempalástban maga a legendás hírű király várta. Igen ám, de bejutni hozzá már cseppet sem volt könnyű. Két alabárdos, összevont szemöldökű őr is megállította, s kapzsiságában csak úgy engedte beljebb, ha megígéri, hogy a remekmívű csizmákért kapott várható ajándékának egyik felét az elsőnek, a másik felét meg a másodiknak adja. Mivel nem volt más választása, megígérte. Mátyás csakugyan nagyon megörült a szemre is gyönyörű lábbelinek. Nyomban fel is próbálta a csizmákat. Hát, uramfia, úgy álltak azok rajta, mintha csak ráöntötték volna. Kérdésére, hogy mivel viszonozza hát ezt a ritka-szép ajándékot, a varga csalafintán huszonöt botütést kért értük.

Meg is indokolta, miért. A király jót nevetett a furfangos ötleten, s poroszlóival azonnal ki is osztatta a telhetetlen őröknek kizsarolt ajándékaikat. Üvöltöttek is azok a deresen nagy keservesen. A király pedig egy zacskó aranytallérral jutalmazta meg a mintavargát. Az előadás meglepetése a vargát alakító Szélik Arnold volt, aki nemcsak tisztán, gyönyörűen beszélt magyarul, hanem mozgásával, gesztusaival, egész habitusával egy tőrőlmetszett, magára sokat adó csizmadiát alakított. A bírálóbizottság: Greguss Zalán színművész, Mácsai Mónika drámajáték-vezető és Jódal Rózsa író nyomban a találkozó legszebben beszélő és legjobban alakító színészi díjjal jutalmazta meg a pörgekalapos Szélik Arnoldot, de a csonoplyai csoportot mutatós díszletükért és remek jelmezeikért is kitüntette.

A nemesmiliticsiek Szabó Márta anyanyelvápoló tanítónő felkészítésében ugyancsak egy mindannyiunknak kedves mesével, a Hófehérke és a hét törpével lépett színre. Egyik érdekes meglepetésük az volt, hogy az igazmondó Tükröt is megszemélyesítették, aki bizony jól odamondogatott az önhitt, önmaga szépségével eltelt kegyetlen királynőnek. Persze az sem volt rest. Vadászával megölette (volna) a szépségével őt elhomályosító királykisasszonyt. A vadásznak azonban megesett rajta a szíve és továbbengedte. Így jutott el a címszereplő hosszú bolyongásai közepette a hét törpe otthonába.

A másik, mosolyra késztető meglepetés az volt, hogy a Hófehérkét csókjával felélesztő királyfi szerepét szándékosan egy nagyon-nagyon picurka kisfiúra, Markó Lászlóra osztották, aki olyan ügyesen mozgott, „mentett”, mint egy nagy. A Harmadik meglepetés a narrátor beiktatása volt, aki remekül beilleszkedett a cselekménybe. Nem beszélve a vidáman, énekszóval jövő-menő törpékről. Az ügyes kis csapatot a zsűri összjátékáért jutalmazta. Végül pedig salamoni döntéssel – mindkét csoportot: a csonoplyait és a nemesmiliticsit is – továbbküldte a májusban sorra kerülő gálaműsorra. Mutassák meg többi társuknak is, ők mit tudnak, mire képesek. Bizony, ez a két, mintegy majd negyven-negyven tagú anyanyelvápoló csoport a heti háromszori szorgalmas, olykor játékos formájú együtt tanulásával igen sokra, határozott fejlődésre képes! Ők igazán komolyan fogják fel azt, hogy minél jobban megtanuljanak magyar anyanyelvükön.

Az idei fesztivál összegező gálaműsora májusra várható. Hiszem, hogy minden továbbjutó csoport most lázasan készül, gyakorol.

Jódal Rózsa, író és zsűritag a Magyar Szónak