Pedagóguskártyák a tehetséggondozás szolgálatában

A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete 2025. november 22-én 10 órai kezdettel TANOM Fejlesztő Programot szervez Nagybecskereken a Szatmáry Karolina Kollégiumban, Dr. Slavka Županskog 3 (Korábban Narodnog fronta 3.)

Előadók: Bajorné Lobenwein Beáta, Bajor Péter

A Fejlesztő Programra minden érdeklődő tanügyi dolgozót szeretettel várunk!

Jelentkezési határidő: 2025. november 19. (szerda) 12:00 óra

Részvételi díj: 1000 dinár

Az útiköltséget fedezzük.

Szeretettel várunk mindenkit!

Jelentkezni az alábbi kérdőívvel lehet:

Apáczai Nyári Akadémia – Közös kirándulás

A XXV. ANYA részvevői tanulmányi kiránduláson Eszéken, Kopácson és a Kopácsi-réten

„Dicsértessék minden jótett, minden eredmény, minden segítő kézfogás, mely gyermekeink boldogulásáért, nemzetünk megmaradásáért, felemelkedésünkért tétetett! Legyen világosság: és lőn világosság! E három évtized alatt (a 30 éves Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének köszöntése, sz. megjegyzése) , sok pedagógus, szülő és tanítvány számára vált világossá, hogy mit tehetünk, mit kell tennünk a boldogulásért e civil szervezet keretében, és nem csak itt…”

(Muhi Béla)

Visszagondolva, Muhi Béla Emléktúrá-nak is nevezhetnénk a XXV. Apáczai Nyári Akadémia (ANYA), a VMPE minapi, zárrendezvényét, a tanulmányi kirándulást, Eszékre, Kopácsra és a Kopácsi-rétre. Nem csak azért, mert a VMPE, az ANYA egyik megalapítója volt Muhi tanár, hanem, mert jelképesen szólva, szinte lépten-nyomon belebotlottunk természettudományi, természetvédelmi tanításának lényegébe, a gyermekek, a diákok nevelésének, oktatásának, talán még fokozottabb felelős összetettségébe felgyorsult, rohamosan változó világunkban. S mert a tartalmas, a felejthetetlen hajókirándulás utáni alkalmi ünnepségen a kirándulás a több mint félszáz résztvevője és a vendéglátók egy perces tiszteletadással, életútjának méltatásával együtt is megemlékeztek Muhi Béláról.

Újvidékről még a megbeszélt időpontban indultunk, de a gombosi határátkelőhöz érve, bele kellett törődnünk, hogy csak jelentős késéssel érkezhetünk meg Eszékre. Gombosnál aznaptól ugyanis nem engedhették át a két és fél tonnánál nehezebb járműveket a Dunán átívelő hídon, annak meghibásodása miatt. Az autóbuszunk ennél többszörösen nehezebb volt. A határrendészek Zomboron át, a béregi határátkelőre irányították az autóbuszunkat. Szerencsénkre az úti okmányok kezelése a szükségesnél nem tartott hosszabb ideig. Bevallom, kissé összeszorult szívvel néztem az elsuhanó tájat a buszablakon át. A háború „befejezése” óta szinte egy emberöltőnyi idő elmúlt amióta jártam/jártunk ezen a vidéken… Nyomban be is vallottam magamban, a viszonylag gyorsan suhanó autóbuszból csak annyit láthattam: a falvakban sok házat felújítottak, de még mindig vannak lakatlannak tűnők, gazdáik után sóhajtozó hajlékok… Vörösmart után Hercegszöllősön egy hangulatébresztő körforgalom hívta magára a figyelmünket. Középpontjából, egy szőlőemlékből sugarakban futnak szét a virágok között a zsenge szőlőtőkék. Többünk arcára mosolyt is csalogatott a helyi jellegzetesség.

Eszékre, a Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba (HMOMK) jó két órás késéssel érkeztünk. A tervezett program, azért, ha kissé sűrítve, de megvalósult a városban tett séta kivételével. Már a bejáratnál köszöntött bennünket a Horvátországi Magyar Pedagógusok Fórumának (HMPF) nevében Csapó Gyöngyi szaktanár és Matolcsy Miklós, a PontVelem Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Az intézmény gyors körbejárása alatt az volt a benyomásunk, mintha csak a közelmúltban épült volna fel. Jóllehet az idén 26 éves épületegyüttesben 1999. szeptember 28-án kezdődött meg az oktatás az általános és középiskolások számára. Egy évvel később már a Bóbita óvodát, napközit is birtokba vehették a legkisebbek. A kezdetben viszonylag kis létszámmal indultak az osztályok. Mára ez a helyzet teljesen megváltozott, szinte évről évre több (magyar és nem magyar anyanyelvű) szülő íratja be az óvodába, az iskolába a gyermekét, hallottuk Csapó tanárnőtől, miközben egyik „okoseszközökkel” felszerelt tanteremből a másikba léptünk. Az igazgatói szobából (amelynek ajtaját sohasem zárja be az igazgató) követni lehet mindazt, ami épületben és annak környékén történik. Elvétve a váratlan, nem a bejárati ajtón át érkező, „látogató” azonosításakor veszik ezt igénybe többnyire. A tanintézmény (óvoda, általános iskola, gimnázium, idegenforgalmi, közgazdasági szak és a duális képzés jegyében van szállodai, valamint szakácsképzés) és az 55 diáknak díjtalan szálást és teles ellátást szavatoló kollégium bemutatását a díszteremben folytatva, a tanárnő kiemelte, hogy a tantervüknek az ittdolozókkal együtt jelentős szerepük van mind a magyarság identitásának éltetésében, tudatosításának fontosságában, mind a más anyanyelvűek (horvátok, akik ezt szeretnék) magyartanításában. Az intézmény működését továbbra is támogatja a magyar és a horvát kormány is. A nem a kollégiumban lakó diákokat a városból és a környező településekről egy autóbusz és kombi szállítja és viszi haza az iskolából. Az elmúlt évek pozitív irányú változásai is mutatják: Jó magyarnak lenni Horvátországban – jegyezte meg bemutatása végén Csapó Gyöngyi tanárnő.

Az idei, X. Kárpát-medencei Fenntarthatósági Témahéten (április 7-11.), a két állandó téma: a hulladék és a tudatos fogyasztás mellett, a talaj és biodiverzitás, a mesterséges intelligencia és a zöld energiaforrások voltak a fókuszban – kezdte programbemutatóját Matolcsy Miklós. Biztató, hogy évről évre mind nagyobb az érdeklődés a Témahét iránt. Az idén csaknem 2000 iskola (120 a határon túlról köztük Vajdaságból) 416 ezer diákja vett részt a programjaiban. A Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke, Áder János két rendhagyó tanórát is tartott Ássunk a mélyre – a talaj élete címmel, a Klímavédelem fontosságáról tartott második tanórája egyben a 100. volt erre a témára.

Kopácson, az öt évvel ezelőtt, január elején felavatott újjáépített Tangazdasági és Ifjúsági Központban a kölcsönös üdvözlésen túl, mindössze egy kis felfrissülésre, szeretetvendégségre futotta. A beszélgetés, a tapasztalatcsere, a további együttműködési programok vázolása a hajókirándulás utánra maradt. A Kopácsi-rét kikötőjében a Labud (Hattyú) turistahajóval, Tibor (aki csak ennyit árult el a nevéből) idegenvezetésével ismerkedhettünk meg nem csak a Drávaszög, hanem talán egész Európa egyedüli kincsének egy kis, hajózható részével. A rétisasnak – a táj szimbólumának – a tollát tartotta a mikrofonja mellett. Minden alkalommal magával viszi, hogy így is fokozza az idelátogatók kíváncsiságát. Bár a látvány magáról beszél. Most éppen arról, hogy alacsony a vízállás, s a szeszélyes időjárás miatt minimális a látnivaló. De nekünk, akik többnyire először vagyunk itt, csodálatos élményt jelent. A déli irányban a Dráva nyújtózkodik, keletre a Duna, meghatározva a huszonháromezer hektárnyi terület biológiai sokszínűségét. Az értékes természeti örökség 1967 óta védett, nemzetközileg is elismert. Tavai közül a Kopácsi-tó a legnagyobb, a Szakadás-tó a legmélyebb. Jelentősebbek még a Fehértó, a Szarvas-mocsár, stb. – ezeket természetes, valamint a ’70-es években kialakított mesterséges csatornahálózat köti össze. Az alacsony vízállás miatt olyannyira magas volt a part, hogy szinte egybeesett vele a látóhatár, lehetetlen volt azon túl bármit is szemügyre venni. Az oda-vissza egy órányi hajóútba Tibor azonban igyekezett mindent belesűríteni, azt is, amit nem láthattunk a rét nappali vagy éjjeli világából. A fajokról, az állat-, a madár-, a rovar-, a növényvilágáról, a vízvilágról, a halakról, kétélűekről, stb… Magasan az egyik fa tetején észreveszünk egy büszkén trónoló rétisast, le is fényképeztük azon nyomban. Hasonlóan az alant, vagy éppen a fákon vagy a partszélek közelében tanyázó kárókatonákat, kormoránokat. Alig voltak észrevehetők, szintén a partmentén, az anyjuk után úszó, néhánynapos japán kiskacsák. Egyfelől csodálatos, hogy védetté van nyilvánítva a terület, másfelől számos kérdést is felvet(ne). Nemcsak a kopácsiak részéről, akik 1982-ig (addig volt engedélyezve számukra a halászat), együtt éltek a természettel. A harmadik generációs halászcsaládból származó Tibor, nyomban meg is magyarázta mit jelentett ez? Nem kihasználták, nem „élősködtek” a természeten, hanem hozzájárultak a biológiai egyensúlyának megtartásához. Csak annyit halásztak, amennyire szükségük volt, az idősebbek a kidőlt, korhadt fákat, a gyerekek, a fiatalabbak a rőzsét szedték össze. Vágták a nádat, a sást. A köznép használta, ami a rét egyfajta pucolása is volt. Fontos volt számukra a természetes természetvédelem. Most még a letört gallyat sem lehet begyűjteni, nemhogy mást a védett területről. Ha kidől egy fa, ott kell hagyni. „Mi ilyen körülmények között is igyekszünk óvni a természetet. Magyar Csipet-csapat vagyunk, akiknek még számít az élővilág körülöttünk. Az újabb generációkat egyre kevésbé érdekli a rétisas, tisztelet a kivételnek.” De azért megörülnek, ha diákok, fiatalabbak keresik fel a Kopácsi-rétet.

Estefele érkeztünk vissza a Tangazdasági és Ifjúsági Központba, ahol finom ebéddel vártak vendéglátóink. A természetvédelmi műhelymunkák – Tapasztald, hogy tovább add és Milyen veszélyek fenyegetik a madarakat, minket – után rövid megbeszélést tartott a HMPF-nek és a VMPE-nek a vezetőségének néhány tagja.

A XXV. ANYA befejező részében Kávai Bozsó Ildikó elnökségi tag bemutatta az OktOpusz II. Kárpát-medencei Oktatásszakmai Műhelyt, amellyel a magyar pedagógusok továbbképzésének, nemzetközi együttműködésének lehetőségei bővülhetnek az EU támogatásával. A programba bekapcsolódott a HMPF, az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete és a VMPE is. Úgy vélik, ha teszünk, leszünk.

A 25 esztendő nagy idő. Sok ember tette bele a lelkét, hogy az Apáczai Nyári Akadémia akkreditációs programjai megvalósulhassanak. Lukács Gabriella, a VMPE elnöke mindenkinek megköszönte a közreműködését, külön az alapító tagoknak. Köztük a néhai Muhi Béla tanárnak. Bátor tett volt ez 30 évvel (VMPE megalakulása) ezelőtt, hisz egy polgárháborút átélt, frusztrált társadalom nem nézte jó szemmel a civil szervezetek tevékenységét. Különösen igaz volt ez a magyar pedagógus egyesületre és alapító tagjaira. Megfélemlítések, kihallgatások, fenyegetések következtek, de mégis maradtak a kihívásokkal teli úton, emlékezett vissza Korenchi László alelnök. Kiemelten szólt Muhi tanár elkötelezett oktató-nevelői tevékenységéről, a különböző diákversenyekről, az ismeretterjesztő füzetekről, a fizikai feladatgyűjteményekről. Csak néhány címszót emeltünk mindabból, ami a megemlékezésen elhangzott. A VMPE Muhi Béla emlékére Kárpát-medencei Természettudományi versenyt indít. Úgy tervezik, hogy jövőre részét képezi majd a XI. Kárpát-medencei Fenntarthatósági Témahétnek. Így is ápolni szeretnék Muhi tanár szellemiségét, mondta Lukács Gabriella. Külön megköszönte a témakörök, a szakcsoportok vezetőinek, az elnökségi tagoknak: Volas Cibula Eleonórának, Szabó Gabriellának, Petrovity Eszternek, Ortó Kanyó Anikónak (ő folytatja Muhi Béla programját), Surányi Rolandnak, ifj. Muhi Bélának, Korenchi Lászlónak a lelkiismeretes munkájukat. Valamennyien, akik részesei voltak a jubileumi továbbképzésnek, a kirándulásnak, vigyék jó hírét az ANYÁ-nak, ezekkel a szavakkal kívánt jó utat hazafelé Szabó Gabriella. Nem a gépkocsivezetőnkön múlott, hogy ne így legyen. Este fél nyolckor indultunk Kopácsról, a határon sem tartott sokáig az okmányok kezelése, mégis éjféltájt értünk Újvidékre… Az útblokád miatt Zomborba nem tudtunk bejutni. Egy órás kényszerpihenő után Szivác felé indult a buszunk, de itt és visszafordított bennünket a rendőrség. Talán tíz perc multával, villogva jött utánunk a rendőrautó, jelezve, hogy feloldották a blokádot. Csakhogy a keskeny úton nem lehetett biztonságosan megfordulnia az autóbuszunknak. Villogó felvezetéssel tolatott vissza a buszunk az első lehetőségig, ahol megfordulhatott a busz a kívánt irányba, hogy elérhessük Óverbásznál az autóutat…

Írta: Stanyó Tóth Gizella, a Magyar Szónak
Fényképezte: Lukács Áron

Felhívás: Apáczai Nyári Akadémia

Megnyílt a jelentkezés a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének 25. Apáczai Nyári Akadémiájára!

Az Apáczai Nyári Akadémia öt szekciójának időpontja:

2025. július 7-10.

Az Akadémia keretén belül ismét a következő öt szekció közül választhatnak a pedagógusok:

1. Tapasztald, hogy továbbadhasd! természetismereti, természetvédelmi továbbképzés:
Alcím: A világ, amelyben élünk! (a fenntarthatóság alapjai)
Kat. szám: 1158, P3, K2, K3, K4, 24 pont
Helyszín: Apáczai Diákotthon – fiúkollégium – Újvidék (Novi Sad), Bogdan Suput utca 16. (Bogdana Šuputa 16.)

2. Osztályfőnöki képzés
Alcím: Jólét és eredmények az iskolában
Kat. szám: 1160, P1, K1, K3, K4, 24 pont
Helyszín: Apáczai Diákotthon – fiúkollégium – Újvidék (Novi Sad), Bogdan Suput utca 16. (Bogdana Šuputa 16.)

3. Interdiszciplináris képzés
Alcím: A digitális kompetenciák fejlesztésének ösztönzése a tanítási folyamatban
Kat. szám: 1153, P3, K1, 24 pont
Helyszín: Apáczai Diákotthon – lánykollégium – Újvidék (Novi Sad), Tyirpanov utca 54. (Ćirpanova 54.)

4. Történelem és magyarság képzés
Alcím: Hősök és forradalmak
Kat. szám: 1154, P4, K1, 24 pont
Helyszín: Petőfi Sándor Általános Iskola, Újvidék, Bore Prodanovića 15a

5. Zenei és művészeti képzés
Kat. szám: 1163, P5, K3, 24 pont
Helyszín: Temerini Tájház, Jugoszláv Néphadsereg utca 126 (JNA 126.), 21235 Temerin

A jelentkezési lapot és a programot megtalálhatják az ANYA fül alatt, illetve az alábbi linken:

Beszámoló: XL. Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedő 2025

Mintegy 840 fellépője volt az idei, XL. Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőnek, amelyet szombaton tartottak meg a törökbecsei Művelődési Házban. A hagyományőrző rendezvényre 40 vajdasági településről érkeztek nagycsoportos óvodás és általános iskolás énekesek és hangszeresek, akik különböző kategóriákban és korcsoportokban versenyeztek. Az eseményt, amely a Magyar Nemzeti Tanács kiemelt jelentőségű gyermek- és ifjúsági versenye, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének népzenei szakosztálya és a törökbecsei Jókai Mór Magyar Művelődési Egyesület közösen szervezte meg.

– Az idei, jubiláló rendezvényen 53 vajdasági intézmény, művelődési egyesület és iskola képviselteti magát. A gyerekek jól érzik magukat, nagy az izgalom, de mosolygós arcokat látunk. Ebben az évben az énekesek teszik ki a jelentkezők kétharmadát, emiatt a program második felét felosztottuk, így a délutáni órákban mindkét helyszínen az énekesek versenyeznek. A felkészítő pedagógusokkal nagyon jó az együttműködésünk. Ennyi év alatt azt is megtanulták, hogy mennyi kísérővel kell érkezniük, ennek köszönhetően gördülékenyen zajlik a program. Az énekeseket Szabó Annamária, Csizmadia Anna és Bolyos Miklós, míg a hangszereseket Borsi Ferenc, Micsik Béla és Kelemen Zsolt értékeli – mondta Szabó Zsuzsanna, a vetélkedő szervezője, aki az idén első alkalommal felkészítő pedagógusként is jelen volt, hiszen a temerini Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesület énekeseit ő készítette fel.

A hangszeres szólistákat és kettősöket, a kisegyütteseket, valamint az énekes szólistákat, kettősöket és az énekegyütteseket ezúttal is szakzsűri értékelte. A zsűri összesen 175 műsorszámot véleményezett, a vetélkedő két színpadon zajlott egy időben.

– Mi itt az alagsorban közel száz énekes produkciót hallgattunk végig, és örömmel tettük ezt. Bácskából, Bánátból és Szerémségből is érkeztek versenyzők. Jó azt látni, hogy évről évre nagyon nagy lelkesedéssel jönnek ide ezek a csillogó szemű gyermekek és fiatalok, és adják elő azt a kincset, amit őseinktől kaptunk örökül. Arany-, ezüst- és bronz minősítésben értékelünk majd. Nagyon jó produkciókat hallhattunk, amelyek teljes mértékben megállták a helyüket. Nagyon sok vajdasági anyag csendült fel, elsősorban Bodor Anikó gyűjtéséből, rengeteg gyerekdal, mondóka, emellett nagyon sok szép katona-, munka- és szerelmes dal. Voltak, akik kiléptek a vajdasági anyagból, így erdélyi, dunántúli, felföldi, sőt moldvai anyagokat is hallhattunk. Pezsgett a Kárpát-medence népzenei anyaga most itt, Törökbecsén. Köszönjük szépen ezt a vajdasági magyar gyerekeknek és a felkészítő pedagógusoknak. Szeretnénk köszönetet mondani a szervezőknek is, hiszen évről évre töretlenül megszervezik ezt a rendezvényt, amelyre nagyon nagy szükség van. Mindig ad egyfajta erőt, biztatjuk és bátorítjuk egymást, hogy nem vagyunk kevesen, sőt, sokan vagyunk – fogalmazott Csizmadia Anna népdalénekes, a zsűri egyik tagja.

A XL. Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőről készült hangfelvételt az Újvidéki Rádió a különböző műsoraiban mutatja be. Az idei rendezvény támogatói a magyarországi Belügyminisztérium, Vajdaság Autonóm Tartomány Végrehajtó Tanácsa, a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság, a Nemzeti Kulturális Alap, a Csoóri Sándor Alap, az Újvidéki Rádió és a temerini Hofy Cuki. A népzenei vetélkedőt negyedik alkalommal tartották meg a bánáti városban.

A Magyar Szó beszámolója

Hangszeresek

Énekesek

Beszámoló: Suliszínház Fesztivál – csonoplyai elődöntő 2025

Virágzó gyümölcsfák és aranyesőbokrok méhektől zümmögő sövényei között érkeztünk meg a csonoplyai Kultúrotthonba, amelynek hatalmas, tágas színháztermében már beöltözve vártak bennünket a szereplők. Türelmetlen várakozásukban a fehéringes, lajbis fiúk még vívógyakorlatokat is rögtönöztek a közönség örömére.

A két anyanyelvápoló tanítónő: a csonoplyai Krizsán Valéria és a nemesmiliticsi Szabó Márta mint régi ismerősöket, ölelő karokkal várt bennünket. Nem is csoda. Huszonöt éve már, hogy idejárunk.

A XXV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál harmadik, bácskai elődöntőjét, amelyet ezúttal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezett, Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő, az idei szervező nyitotta meg, de meleg szavakkal üdvözölte a jenlévőket az elődöntő csonoplyai házigazdája, Krizsán Valéria is.

Az anyanyelvápolókat és környezetnyelveseket ezúttal két csoport képviselte egy-egy jelenettel.

A csonoplyaiak Krizsán Valéria felkészítésében a Mátyás király és a varga jól ismert, és nagyon szeretett népmese színpadi változatát mutatták be jól felkészülten, hatalmas sikerrel. Szélik Arnold a varga szerepében remekelt. Árral, kalapáccsal olyan odaadással és hévvel készítette el remekbe illő rámás csizmáját, hogy nem csoda, ha maga is úgy vélte, ennek még maga Mátyás király is megörülne. Föl is ment Mátyás király palotájába, ahol koronásan, suhogó selyempalástban maga a legendás hírű király várta. Igen ám, de bejutni hozzá már cseppet sem volt könnyű. Két alabárdos, összevont szemöldökű őr is megállította, s kapzsiságában csak úgy engedte beljebb, ha megígéri, hogy a remekmívű csizmákért kapott várható ajándékának egyik felét az elsőnek, a másik felét meg a másodiknak adja. Mivel nem volt más választása, megígérte. Mátyás csakugyan nagyon megörült a szemre is gyönyörű lábbelinek. Nyomban fel is próbálta a csizmákat. Hát, uramfia, úgy álltak azok rajta, mintha csak ráöntötték volna. Kérdésére, hogy mivel viszonozza hát ezt a ritka-szép ajándékot, a varga csalafintán huszonöt botütést kért értük.

Meg is indokolta, miért. A király jót nevetett a furfangos ötleten, s poroszlóival azonnal ki is osztatta a telhetetlen őröknek kizsarolt ajándékaikat. Üvöltöttek is azok a deresen nagy keservesen. A király pedig egy zacskó aranytallérral jutalmazta meg a mintavargát. Az előadás meglepetése a vargát alakító Szélik Arnold volt, aki nemcsak tisztán, gyönyörűen beszélt magyarul, hanem mozgásával, gesztusaival, egész habitusával egy tőrőlmetszett, magára sokat adó csizmadiát alakított. A bírálóbizottság: Greguss Zalán színművész, Mácsai Mónika drámajáték-vezető és Jódal Rózsa író nyomban a találkozó legszebben beszélő és legjobban alakító színészi díjjal jutalmazta meg a pörgekalapos Szélik Arnoldot, de a csonoplyai csoportot mutatós díszletükért és remek jelmezeikért is kitüntette.

A nemesmiliticsiek Szabó Márta anyanyelvápoló tanítónő felkészítésében ugyancsak egy mindannyiunknak kedves mesével, a Hófehérke és a hét törpével lépett színre. Egyik érdekes meglepetésük az volt, hogy az igazmondó Tükröt is megszemélyesítették, aki bizony jól odamondogatott az önhitt, önmaga szépségével eltelt kegyetlen királynőnek. Persze az sem volt rest. Vadászával megölette (volna) a szépségével őt elhomályosító királykisasszonyt. A vadásznak azonban megesett rajta a szíve és továbbengedte. Így jutott el a címszereplő hosszú bolyongásai közepette a hét törpe otthonába.

A másik, mosolyra késztető meglepetés az volt, hogy a Hófehérkét csókjával felélesztő királyfi szerepét szándékosan egy nagyon-nagyon picurka kisfiúra, Markó Lászlóra osztották, aki olyan ügyesen mozgott, „mentett”, mint egy nagy. A Harmadik meglepetés a narrátor beiktatása volt, aki remekül beilleszkedett a cselekménybe. Nem beszélve a vidáman, énekszóval jövő-menő törpékről. Az ügyes kis csapatot a zsűri összjátékáért jutalmazta. Végül pedig salamoni döntéssel – mindkét csoportot: a csonoplyait és a nemesmiliticsit is – továbbküldte a májusban sorra kerülő gálaműsorra. Mutassák meg többi társuknak is, ők mit tudnak, mire képesek. Bizony, ez a két, mintegy majd negyven-negyven tagú anyanyelvápoló csoport a heti háromszori szorgalmas, olykor játékos formájú együtt tanulásával igen sokra, határozott fejlődésre képes! Ők igazán komolyan fogják fel azt, hogy minél jobban megtanuljanak magyar anyanyelvükön.

Az idei fesztivál összegező gálaműsora májusra várható. Hiszem, hogy minden továbbjutó csoport most lázasan készül, gyakorol.

Jódal Rózsa, író és zsűritag a Magyar Szónak

A verseny támogatója:

Beszámoló: Suliszínház Fesztivál – muzslyai elődöntő 2025

2025.03.27.

Mintegy száz fellépője volt a Suliszínház Fesztivál csütörtökön Muzslyán megtartott második elődöntőjének. A rendezvényt az idén tartották meg 25. alkalommal. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület színháztermében 15 színjátszó csoport mutatkozott be, amelyek Beodráról, Homokrévről, Titelről, Törökbecséről, Módosról, Bókáról, Muzslyáról, Nezsényről, Ürményházáról, Surjánból és Magyarittabéről érkeztek

A Suliszínház Fesztivál annak idején Erzsébetlakról indult el, Takarics Róbert kezdeményezésére. A rendezvényt felkarolta és azóta is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezi. Az a célja, hogy segítse a szórványban élő magyar fiatalokat abban, hogy gyakorolják, megőrizzék anyanyelvüket.

– Szükség mutatkozott arra, hogy a gyerekek bemutassák a közönségnek is azt, amit egész éven keresztül tanulnak az anyanyelvápoló órákon. Hogy legyen bátorságuk, akaraterejük feljönni a színpadra, legyőzni a lámpalázat. Mert azért nem mindegy, hiszen nem saját anyanyelvükön, hanem anyanyelvápoló órákon, szerb tagozatra járva tanulnak ezek a gyerekek. És ha itt megszólalnak, egy icipici jelenettel, akkor nagyon megörvendeztetnek bennünket – hallottuk Lukács Gabriellától, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökétől.
Titelen ötven éve nincs magyar tannyelvű oktatás. Nem könnyű összegyűjteni azokat a gyerekeket, akik szeretnék megtanulni anyanyelvüket, hiszen sok magyar családban szerbül is beszélnek. Kósa Zoltán tavaly óta hét helybéli gyerekkel foglalkozik. Mint mondja, kevés a havi három-négy alkalom arra, hogy megtanuljanak magyarul, de megpróbálja megszerettetni velük a magyar nyelvet. Szerinte a szülők, akik elküldik a gyerekeiket ezekre a foglalkozásokra, örülnek annak, hogy megtanulnak valamit.

Nezsényben csak alsó tagozaton van magyar tannyelvű tanítás, a felső tagozaton szerbül tanulnak a magyar gyerekek is.

– Ezért az anyanyelvápolás nagyon sokat jelent nekik, hiszen hozzájárul az otthoni tudásszintjük fejlesztéséhez. Az a szerencse, hogy a családokban otthon magyarul beszélnek, és van magyar alaptudásuk. Nem olyan nehéz velük a munka. Persze vannak, akik otthon sem tanulnak meg magyarul, hanem anyanyelvápoláson próbálják ezt pótolni – mondta Žugić Ábel Kornélia anyanyelvápoló. Szerinte a gyerekek mindig örömmel jönnek az ilyen találkozókra, mert ezeken olyan közösség van, amely magyarul beszélhet, nyugodtan megszólalhatnak anyanyelvükön, barátkozhatnak, ismerkedhetnek.

A Jenovay Lajos, Jódal Rózsa és Mácsai Mónika összetételű zsűri értékelte az előadásokat.

– Döbbenetes, hogy mennyien foglalkoznak fölkészítőként azzal, hogy a színház rejtelmeibe beavassák a gyerekeiket. A másik, amitől meg vagyok lepődve, hogy milyen hihetetlen energia jelenik meg abban, hogy a nem magyar anyanyelvű gyerekek milyen szépen beszélnek magyarul, és milyen tartalmas szöveget adtak elő nekünk. A magyar anyanyelvű gyerekeknek a megnyilvánulásával kapcsolatban pedig a színházi részt látom nagyon erősnek és nagyon gazdagnak. Úgyhogy rendkívüli ez a nap – értékelte Mácsai Mónika.

A májusban Kispiacon megrendezésre kerülő gálaműsoron a muzslyai elődöntőről a bókai, a módosi, az ürményházi, három muzslyai és az ittabéi színjátszók csoportja vehet részt. A gálán összesen 12 csoport fellépésére számítanak.

Jódal Rózsa, író és zsűritag a Magyar Szónak

A verseny támogatója:

Beszámoló: Erdélyi tanulmányút ERASMUS+

Srpski>>

November 20-23 között zajlott a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szervezésében az Oktatási Hivatal által koordinált a Köznevelési együttműködés a digitális módszerek ész eszközök használatának támogatására Magyarországon és a szomszédos országokban elnevezésű ERASMUS+ projekt erdélyi tanulmányútja.

A VMPE 5 fős csapatának (Janković Annabella, Volas Cibula Eleonóra, Árpás Attila, Mengyán Pletikosić Ildikó és Kávai Bózsó Ildikó) tartalmas szakmai programban volt része, melynek keretében többek között megismerkedhettek az Apáczai Csere János Pedagógusok Háza digitális programkínálatával, két oktatási intézmény mindennapi gyakorlatába is beépülő digitális eszközeivel és tartalmaival.

Az előadások keretében átfogó képet kaphattak a romániai magyar oktatás helyzetéről, betekintést nyerhettek a pedagógusok digitális kompetenciaméréseinek eredményeibe. Olyan innovatív módszerekkel találkozhattak, amelyeket az otthoni munkájukba is átültethetnek.

A szakmai munka mellett a szervezők változatos szabadidős programokkal is készültek. Ezek alkalmat adtak a barátkozásra, tapasztalatcserére, a kötetlen beszélgetések során még inkább megerősödhetett a határokon átnyúló pedagógia együttműködés.

A tanulmányútnak külön hangulatot adott a hótakaróba burkolózó Szováta, és az RMPSZ csapatának színvonalas szervező készsége, remek házigazdák voltak, köszönjük a gondoskodásukat!

A projekt következő állomása januárban Vajdaság lesz.

Kávai Bózsó Ildikó

–

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő információk és állítások a szerző(k) álláspontját képviselik, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy a Tempus Közalapítvány hivatalos véleményét. Sem az Európai Unió, sem a támogatást nyújtó hatóság nem vonható felelősségre miattuk.

A projekt támogatója:

Beszámoló: Szlovákiai tanulmányút ERASMUS+

Srpski>>

2024. október 17-19-én, mint a VMPE tagja részt vettem a „Köznevelési együttműködés a digitális módszerek és eszközök használatának támogatására Magyarországon és a szomszédos országokban” című Erasmus+ projekt keretén belül a Szlovákiában szervezett tanulmányúton, melynek helyszíne Komárom, Hetény és Búcs voltak.

Betekintést nyerhettünk a szlovákiai magyar oktatás helyzetéről. Megismerkedhettünk két iskolának a gyakorlatában alkalmazott digitális tartalmaival a tehetséggondozás, a tananyagfejlesztés, a helyi értékek megőrzése terén. Mint óvodapedagógust lenyűgözött a gyermekek ügyessége a digitális tehnológiák alkalmazásában a kémiai szaktanteremben, a varrószakkör, robotika és a tanárok felkészültsége és lelkesedése e területeken.

Nagyon tetszett ahogyan megszervezték Búcs községben a honismereti sétát és ismerkedést a faluval interaktív feladatlapok segítségével. Jó csapatépítő hatása is volt és a több területről és szakterületről érkező pedagógusok egybekovácsolódását serkentette.

Köszönöm Fekete Irén elnöknek és az SZMPSZ munkatársainak, valamint Csibor Angelika és Győző Andrea iskolaigazgatónőknek és a két iskola lelkes pedagógusainak a jól megszervezett képzési napokat, bemutatókat. Köszönöm a lehetőséget, hogy új ötletekkel, ismerősökkel lettem gazdagabb.

Petrovity Eszter, óvodapedagógus

Partnerek:
Oktatási Hivatal
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete
Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete

Akik a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületét képviselték ezen a tanulmányi úton:
Lukács Gabriella – elnök, VMPE
Petrović Eszter – Újvidék, óvónő
Kávai Andor – Kispiac, informatika
Árpás Attila – Péterréve, informatika

1. NAP
Szakmai nap Hetényen, a Tarczy Lajos Alapiskolában.
Megnyitó – Fekete Irén
Köszöntő – Czibor Angelika iskolaigazgató
Tehetséggondozás az iskolai értékgyűjtő munkában a digitális eszközök segítségével
A helytörténeti kutatásokon alapuló tananyagfejlesztés a digitalizáció adta lehetőségek felhasználásával
Digitális értékbázis és feltöltő felület bemutatása és használata a gyakorlatban

2. NAP
Kora reggel indultunk Hetényre, a Tarczy Lajos Alapiskolába, ahol szívélyes fogadtatásban volt részünk.

Betekintést nyertünk abba, hogy egy kislétszámú magyar iskola hogyan használja ki:
– a digitalizáció adta lehetőségeket
– a helyi értékek megőrzésében,
– a magyarság öntudatosításában,
– a tehetséggondozásban.

Mindezt a gyakorlatban is kipróbáltuk.

Szakmai nap Búcson, a Katona Mihály Alapiskolában
Üdvözlés, bemutatkozás –
Győző Andrea iskolaigazgató
Digi STE(A)M: Digitális eszközök a holisztikus STEAM oktatás szolgálatában
Műhelymunkák a digitális technológiák használatával
Digitális Fabrikáló Műhely,
kémiai kísérletek,
varrószakkör,
Inkluzív terem,
Space Buzz projekt,
QR-kódos tanösvény

Délután újabb kalandra indultunk Búcsra a Katona Mihály Alapiskolába. Itt sem maradt el a meleg fogadtatás.
A folytatásban megtapasztalhattuk a 21. századi csodát:
a hagyományos és modern oktatás tökéletes egyvelegét
a pedagógusok és diákok példaértékű lelkesedését
a kis dolgok nagyszerűségét

Ezt követően egy honismereti sétán vehettünk részt egy interaktív feladatlap megoldása közben. Itt megismerkedhettünk Búcs község néhány jellegzetes részével.

A nap végén még egy kellemes meglepetés várt ránk. Egy hangulatos koncert keretein belül értékelhettük át a napi élményeket.

3. NAP
Szakmai nap Komáromban, a Felvidéki Magyar Pedagógusok Házában
– Köszöntő
Keszegh Béla polgármester, Komárom
– A szlovákiai magyar oktatás helyzete és sajátosságai
Előadó: Fodor Attila igazgató, Comenius Pedagógiai Intézet, Komárom
– Az Országos Közoktatási és Ifjúsági Intézet (NIVAM) bemutatása, a digitális technológiák alkalmazása a gyakorlatban
Előadó: Varga Tamás pedagógus, külső munkatárs, Országos Közoktatási és Ifjúsági Intézet (NIVAM), Komárom
– Digitalizáció a felsőoktatásban: digitális oktatási módszerek, eszközök a Selye János Egyetem gyakorlatában
Előadó: Ondrej Takáč egyetemi docens, Selye János Egyetem, Komárom

KAPCSOLATOK

Ittlétünk alatt számos egyéni és szakmai megbeszélésre került sor és az eddigi kapcsolatok még szorosabbá váltak.

JÓ VOLT EGYÜTT!

Köszönjük a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének a kiváló szervezést és szívélyes vendéglátást.

Nem az égen kell keresni az üstököst, hanem a lelkes intézményvezetők és pedagógusok szemében.

Kávai Andor, résztvevő

–

A projekt támogatója:

Kalmár László Matematikaverseny, 4 vajdasági tanuló a döntőben.

A magyarországi TIT által szervezett matematika versenye döntőjére idén 4 diák is kijutott, Zita Vivien, Zsivanac Léna, Nagy Martina és Zsivanac Beren .

A Kalmár László nevét viselő verseny Magyarországon országos méretű, és külhoni magyarok is részt vehettek rajta. Erős mezőnyben kellett bizonyítani tanulóinknak.

Vivien, Léna és Martina 3. osztályos tanulók, 194 versenyző közül kerültek a legjobban teljesítők közé. Beren 4. osztályos, 212 tanuló mellett lett a 20 legjobb egyike.

Zsivanac Léna és Beren az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai. Lénát Dósa Rénáta, Berent pedig Szatmári Mellitta tanitónő nevezte be a versenyre. Zita Vivien Szabadkáról, a Kizur István Általános Iskolából érkezett. Édesanyja, Zita Diana készítette fel. Nagy Martina a Sonja Marinković iskolát képviselte Szentimihályról, felkészítőtanára Pavlovity Kornélia.

A döntő 2 napos és Budapesten kerül megrendezésre május 24-én és 25-én, a Szent Margit gimnáziumban.

Gratulálunk a szép eredményekhez és köszönjük a felkészítőknek, hogy felfedezték, felkészítették és benevezték a tehetséges diákokat.

Sok sikert kívánunk a döntőhöz!

VMPE – szervezők

Lezajlott a TIT Kalmár László Matematikaverseny Vajdaságban is

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 2018/2019. tanévben is megszervezte a TIT KALMÁR LÁSZLÓ MATEMATIKAVERSENYT. Ez sorrendben a negyvennyolcadik verseny, mely Magyarország legrégebbi iskolai matematika versenye.

A vajdasági tanulók számára a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete negyedik alkalommal biztosít lehetőséget a részvételre. A magyarországi megyei fordulóval párhuzamosan, Újvidéken szerveztük meg a vetélkedőt 2019. márciusában.

(tovább…)