Beszámoló: Suliszínház Fesztivál – csonoplyai elődöntő 2025

Virágzó gyümölcsfák és aranyesőbokrok méhektől zümmögő sövényei között érkeztünk meg a csonoplyai Kultúrotthonba, amelynek hatalmas, tágas színháztermében már beöltözve vártak bennünket a szereplők. Türelmetlen várakozásukban a fehéringes, lajbis fiúk még vívógyakorlatokat is rögtönöztek a közönség örömére.

A két anyanyelvápoló tanítónő: a csonoplyai Krizsán Valéria és a nemesmiliticsi Szabó Márta mint régi ismerősöket, ölelő karokkal várt bennünket. Nem is csoda. Huszonöt éve már, hogy idejárunk.

A XXV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál harmadik, bácskai elődöntőjét, amelyet ezúttal is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezett, Kávai Bózsó Ildikó magyartanárnő, az idei szervező nyitotta meg, de meleg szavakkal üdvözölte a jenlévőket az elődöntő csonoplyai házigazdája, Krizsán Valéria is.

Az anyanyelvápolókat és környezetnyelveseket ezúttal két csoport képviselte egy-egy jelenettel.

A csonoplyaiak Krizsán Valéria felkészítésében a Mátyás király és a varga jól ismert, és nagyon szeretett népmese színpadi változatát mutatták be jól felkészülten, hatalmas sikerrel. Szélik Arnold a varga szerepében remekelt. Árral, kalapáccsal olyan odaadással és hévvel készítette el remekbe illő rámás csizmáját, hogy nem csoda, ha maga is úgy vélte, ennek még maga Mátyás király is megörülne. Föl is ment Mátyás király palotájába, ahol koronásan, suhogó selyempalástban maga a legendás hírű király várta. Igen ám, de bejutni hozzá már cseppet sem volt könnyű. Két alabárdos, összevont szemöldökű őr is megállította, s kapzsiságában csak úgy engedte beljebb, ha megígéri, hogy a remekmívű csizmákért kapott várható ajándékának egyik felét az elsőnek, a másik felét meg a másodiknak adja. Mivel nem volt más választása, megígérte. Mátyás csakugyan nagyon megörült a szemre is gyönyörű lábbelinek. Nyomban fel is próbálta a csizmákat. Hát, uramfia, úgy álltak azok rajta, mintha csak ráöntötték volna. Kérdésére, hogy mivel viszonozza hát ezt a ritka-szép ajándékot, a varga csalafintán huszonöt botütést kért értük.

Meg is indokolta, miért. A király jót nevetett a furfangos ötleten, s poroszlóival azonnal ki is osztatta a telhetetlen őröknek kizsarolt ajándékaikat. Üvöltöttek is azok a deresen nagy keservesen. A király pedig egy zacskó aranytallérral jutalmazta meg a mintavargát. Az előadás meglepetése a vargát alakító Szélik Arnold volt, aki nemcsak tisztán, gyönyörűen beszélt magyarul, hanem mozgásával, gesztusaival, egész habitusával egy tőrőlmetszett, magára sokat adó csizmadiát alakított. A bírálóbizottság: Greguss Zalán színművész, Mácsai Mónika drámajáték-vezető és Jódal Rózsa író nyomban a találkozó legszebben beszélő és legjobban alakító színészi díjjal jutalmazta meg a pörgekalapos Szélik Arnoldot, de a csonoplyai csoportot mutatós díszletükért és remek jelmezeikért is kitüntette.

A nemesmiliticsiek Szabó Márta anyanyelvápoló tanítónő felkészítésében ugyancsak egy mindannyiunknak kedves mesével, a Hófehérke és a hét törpével lépett színre. Egyik érdekes meglepetésük az volt, hogy az igazmondó Tükröt is megszemélyesítették, aki bizony jól odamondogatott az önhitt, önmaga szépségével eltelt kegyetlen királynőnek. Persze az sem volt rest. Vadászával megölette (volna) a szépségével őt elhomályosító királykisasszonyt. A vadásznak azonban megesett rajta a szíve és továbbengedte. Így jutott el a címszereplő hosszú bolyongásai közepette a hét törpe otthonába.

A másik, mosolyra késztető meglepetés az volt, hogy a Hófehérkét csókjával felélesztő királyfi szerepét szándékosan egy nagyon-nagyon picurka kisfiúra, Markó Lászlóra osztották, aki olyan ügyesen mozgott, „mentett”, mint egy nagy. A Harmadik meglepetés a narrátor beiktatása volt, aki remekül beilleszkedett a cselekménybe. Nem beszélve a vidáman, énekszóval jövő-menő törpékről. Az ügyes kis csapatot a zsűri összjátékáért jutalmazta. Végül pedig salamoni döntéssel – mindkét csoportot: a csonoplyait és a nemesmiliticsit is – továbbküldte a májusban sorra kerülő gálaműsorra. Mutassák meg többi társuknak is, ők mit tudnak, mire képesek. Bizony, ez a két, mintegy majd negyven-negyven tagú anyanyelvápoló csoport a heti háromszori szorgalmas, olykor játékos formájú együtt tanulásával igen sokra, határozott fejlődésre képes! Ők igazán komolyan fogják fel azt, hogy minél jobban megtanuljanak magyar anyanyelvükön.

Az idei fesztivál összegező gálaműsora májusra várható. Hiszem, hogy minden továbbjutó csoport most lázasan készül, gyakorol.

Jódal Rózsa, író és zsűritag a Magyar Szónak

A verseny támogatója:

Beszámoló: Suliszínház Fesztivál – muzslyai elődöntő 2025

Mintegy száz fellépője volt a Suliszínház Fesztivál csütörtökön Muzslyán megtartott második elődöntőjének. A rendezvényt az idén tartották meg 25. alkalommal. A Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület színháztermében 15 színjátszó csoport mutatkozott be, amelyek  Beodráról, Homokrévről, Titelről, Törökbecséről, Módosról, Bókáról, Muzslyáról, Nezsényről, Ürményházáról, Surjánból és Magyarittabéről érkeztek 

A Suliszínház Fesztivál annak idején Erzsébetlakról indult el, Takarics Róbert kezdeményezésére. A rendezvényt felkarolta és azóta is a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezi. Az a célja, hogy segítse a szórványban élő magyar fiatalokat abban, hogy gyakorolják, megőrizzék anyanyelvüket. 

– Szükség mutatkozott arra, hogy a gyerekek bemutassák a közönségnek is azt, amit egész éven keresztül tanulnak az anyanyelvápoló órákon. Hogy legyen bátorságuk, akaraterejük feljönni a színpadra, legyőzni a lámpalázat. Mert azért nem mindegy, hiszen nem saját anyanyelvükön, hanem anyanyelvápoló órákon, szerb tagozatra járva tanulnak ezek a gyerekek. És ha itt megszólalnak, egy icipici jelenettel, akkor nagyon megörvendeztetnek bennünket – hallottuk Lukács Gabriellától, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökétől.
Titelen ötven éve nincs magyar tannyelvű oktatás. Nem könnyű összegyűjteni azokat a gyerekeket, akik szeretnék megtanulni anyanyelvüket, hiszen sok magyar családban szerbül is beszélnek. Kósa Zoltán tavaly óta hét helybéli gyerekkel foglalkozik. Mint mondja, kevés a havi három-négy alkalom arra, hogy megtanuljanak magyarul, de megpróbálja megszerettetni velük a magyar nyelvet. Szerinte a szülők, akik elküldik a gyerekeiket ezekre a foglalkozásokra, örülnek annak, hogy megtanulnak valamit. 

Nezsényben csak alsó tagozaton van magyar tannyelvű tanítás, a felső tagozaton szerbül tanulnak a magyar gyerekek is.

– Ezért az anyanyelvápolás nagyon sokat jelent nekik, hiszen hozzájárul az otthoni tudásszintjük fejlesztéséhez. Az a szerencse, hogy a családokban otthon magyarul beszélnek, és van magyar alaptudásuk. Nem olyan nehéz velük a munka. Persze vannak, akik otthon sem tanulnak meg magyarul, hanem anyanyelvápoláson próbálják ezt pótolni – mondta Žugić Ábel Kornélia anyanyelvápoló. Szerinte a gyerekek mindig örömmel jönnek az ilyen találkozókra, mert ezeken olyan közösség van, amely magyarul beszélhet, nyugodtan megszólalhatnak anyanyelvükön, barátkozhatnak, ismerkedhetnek.

A Jenovay Lajos, Jódal Rózsa és Mácsai Mónika összetételű zsűri értékelte az előadásokat.

– Döbbenetes, hogy mennyien foglalkoznak fölkészítőként azzal, hogy a színház rejtelmeibe beavassák a gyerekeiket. A másik, amitől meg vagyok lepődve, hogy milyen hihetetlen energia jelenik meg abban, hogy a nem magyar anyanyelvű gyerekek milyen szépen beszélnek magyarul, és milyen tartalmas szöveget adtak elő nekünk. A magyar anyanyelvű gyerekeknek a megnyilvánulásával kapcsolatban pedig a színházi részt látom nagyon erősnek és nagyon gazdagnak. Úgyhogy rendkívüli ez a nap – értékelte Mácsai Mónika.

A májusban Kispiacon megrendezésre kerülő gálaműsoron a muzslyai elődöntőről a bókai, a módosi, az ürményházi, három muzslyai és az ittabéi színjátszók csoportja vehet részt. A gálán összesen 12 csoport fellépésére számítanak.

Jódal Rózsa, író és zsűritag a Magyar Szónak

A verseny támogatója:

A XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál csókai gálaműsoráról

         Nagykorúvá vált a Vajdasági Suliszínház Fesztivál, amelynek megálmodója és szervezője a Vajdasági Magyar Pedagógiai Egyesület. A XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál „szalagavatóját”, azaz a Gálának nevezett idei záróműsorát május 28-án, Csókán, a helyi művelődési egyesület otthonos, tágas színháztermében tartották meg zsúfolt nézőtér előtt.

Ezúttal az öt elődöntő legjobbjai, négy diákszínjátszó, és egy anyanyelvápoló csoport tagjai léptek fel, azaz játszottak önfeledten egymásnak és hálás közönségüknek.

A bírálóbizottság – Nagy Margit, a VMPE elnöke, Takarics Róbert főszervező, író és Jódal Rózsa írónő – a sok nagy gonddal, hozzáértéssel és szeretettel megrendezett előadásból ezúttal legjobbnak, legkiemelkedőbbnek Karinthy Frigyes Az emberke tragédiája című jelenetét találta, amelyet Kalmár Zsuzsanna és Arnold Ildikó rendezésében a Palicsi Színjátszó Grund tagjai adtak elő. A Madách Imre Az ember tragédiája című művének parafrázisaként számon tartott „kis gyöngyszemet”, ahogyan kritikusai emlegetik, Karinthy Frigyes, akiről tudjuk, hogy „humorban nem ismert tréfát”, 1936-ban írta, de a mű még abban az évben szőrén, szálán úgy elkallódott, hogy csak az író halála után került elő a kézirata, amelyből két felvonás már hiányzott. Ezeket fia, a szintén író Karinthy Ferenc pótolta, s musical-átiratát először 2009-ben mutatták be. Méltatói szerint a mű „egy laza szövetű, mindvégig komolyan vett játék”, s az előadást 6-tól 100 éves korig annak ajánlják, aki lélekben gyermek maradt. Nos, a palicsi gárda így is fogta fel a feladatot. Ez a sokoldalú, látványos és jól megkomponált előadás kapta az egyik rendezői díjat is. Egyedül ez az előadás dicsekedhetett eredeti, ifj. Kucsera Géza komponálta zenével, ezért a zeneszerzőt is dicsérő oklevéllel tüntették ki. A Gála hét dicsérő oklevéllel kitüntetett diákszereplője közül az egyik ennek az előadásnak Luci Ferkóját a jó humorral, ironikus felhangokkal alakító hatodikos Kuktin Roland volt.

A Gálán diákzsűri is tevékenykedett. „Sasszemű” tagjai: a hatodikos Masa Kitti és Jaksa Dominika, valamint a hetedikes Szabó Szonya és Dobroka Bogi voltak. Ők legjobb előadásnak a Farkas kontra Piroska című előadást találták, és jutalmazták díszoklevéllel. Az általuk kiválasztott legjobb diákszereplő az ötödikes Visnyei Zsófia, aki a kispiaciak Tündérszép Ilona és Árgyélus című jelenetében mint nagykalapos Boszorkány ármánykodott.

A hajdújárási/noszai Hinga Művelődési Egyesület Tasnádi István Farkas kontra Piroska című szellemes, a Farkast „rehabilitáló” előadásával léptek fel, Pesitz Mónika rendezésében. A bonyolult eset „tisztázására” egy izgalmas bírósági tárgyaláson, a két (!) Farkas, valamint Piroska és az „alvilági nevén” Nagymamának nevezett személy kölcsönös vádaskodásai közepette került sor, s, felszólításra, felállásával még a közönség is véleményt nyilvánított. Szereplői annyira együtt éltek a szöveggel, hogy a zsűri három szereplőjüket is – a Bírónőt alakító nyolcadikos Takács Pannit, valamint a két Farkast: a hetedikes Nagy Albertet és a nyolcadikos Huszka Dánielt – díszoklevéllel tüntette ki.

A horgosi Kárász Karolina Általános Iskola kispiaci Móricz Zsigmond tagintézetének ötödik osztályos Nevenincs Társulata Kávai Bózsó Ildikó rendezésében a Tündérszép Ilona és Árgyélus című népmeseváltozatot mutatta be. Úgy tűnt, fekete pólós kis csapatuk számára nem létezik lehetetlen. Összefonódva, egymás hegyén-hátán tornyosulva, kapaszkodva hol ágas-bogas fatörzset alkottak, hol lábukkal, ívbe görbített karjaikkal királyi palotát „ácsoltak” sebtében. Hídszerűen meggörbített testük alatt

Árgyélus átcsúszott, átbújt, máskor „hegyes-völgyes domborzatuk” felett mászott, ugrott át… Úgy látszott, a Nevenincs Társulat azt tesz a testével, amit csak akar. Ura minden porcikájának, s azt ezúttal is a Játék szolgálatába állítja… Az előadást a zsűri mesteri koreográfiájáért tüntette ki, valamint övék lett a másik rendezői díj is. S persze a diákzsűri már említett színész díja.

Az adai gyermekszínjátszó csoport Gimesi Dóra történetei alapján Drubina Orsolya rendezésében Mi van a Majomplacc alatt? című jelenetével csigázta fel a nézők kíváncsiságát. A szürkekámzsás, rizsparókás titokzatos beavatottak – mint utóbb kiderült: tündérek! – sutyorogva végezték különös feladataikat: beceneveket, bélyegeket tömködtek borítékokba, befőttes üvegekbe, szerelmes leveleket írtak és kézbesítettek, s furcsa varázsigéket és varázsrecepteket suttogtak a nézők fülébe. Közben kiderült, hogy Apollónia, az 532 éves matrónatündér egyre rosszabbul lát. Ha a szemüvegét is elveszti, megesik, hogy csak homályosan látva a Házasságra Előjegyzettek Listáját, rosszul csomóz össze cipőfűzőket és életeket. Amikor ez kiderül, sietve, bűnbánóan oldja és csomózza ismét össze mások „pertliijeivel”, de addigra bizony már megesett a baj: sok gyereknek nem egy, hanem már két anyukája és két apukája is lett „hirtelenében”… Az adaiaké lett a legszebb jelmezért járó elismerő oklevél, az ötödikes Tóth Dalma (a Narrátor) pedig hiteles játékáért vehetett át oklevelet.

A nagykikindaiak Dulka Gyöngyi rendezte négyszereplős, frappáns Holliwoody történet című, egy kukacoskodó filmrendezőről és kifáraszthatatlan, konokul megfelelni akaró színészeiről szóló humoros jelenete valóságos nevetésvihart kavart. A közönség  az egész produkciójukat végigkacagta. Nem csoda hát, ha ők „A leghumorosabb előadás”-ért kaptak elismerő oklevelet, szép, kifejező beszédéért és sokszínű játékáért pedig a nyolcadikos Grébec Renáta. Előadásuk annyira megnyerte a helybeli vendéglátók tetszését, hogy különdíjban részesítették őket: felkérték őket, hogy jelenetüket mutassák be a Csókai Művelődési és Oktatási Központ Ch Art 2018 elnevezésű, június 19 és 22 között tartandó nyári fesztiválján!

Sikeresen zárult hát a XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál. Úgy érezzük, Vajdaság számos helységében, ha csak egy fokkal is, ha csak egy paraszthajszállal is, de lelkesebben, tudatosabban, helyesebben és szebben beszélik magyar anyanyelvüket a gyerekek. S ez nem kevés.

Jódal Rózsa

 

 

A XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál ötödik, muzslyai elődöntője

A Sulifeszt idei negyedik elődöntőjének házigazdája a Muzslyai Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület volt. A 13 előadást Jódal Rózsa írónő, Takarics Róbert író és Nagy Margit a VMPE elnöke értékelte. Ezúttal nyolc kisszínészi díjat osztottak ki.

A Nezsényi Anyanyelvápoló Kiscsoport „Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack” népmese feldolgozással lépett fel Mirčić Ábel Kornélia rendezésében. Ő vitte színre a nagycsoportosok által előadott „A három pösze lány” ugyancsak népmese feldolgozást. A kicsik a jelmezért, a nagyok az összjátékért nyertek elismerést. Két óvodás kisfiú: Fülöp Emil és Müller Alex a színészi alakításért nyert díjat.

Az Ürményházi Szórakoztató Szóra Késztető Csoport Móricz Zsigmond: „Légy jó mindhalálig” című regényének részletét keltette életre, a rendező Móricz Elvira volt. Az összjátékért díjazták őket.

Az Erzsébetlaki Anyanyelvápoló Csoport „Erzsébetlaki gyermeklakodalom” címmel énekes népi gyermekjátékot mutatott be. A Mijatov Irén rendezte előadást a koreográfiáért és a hagyományápolásért jutalmazták.

A magyarittabéi anyanyelvápoló csoportok oktatója, rendezője Petes Erzsébet volt.  Kiscsoport Walt Disney: „Hamupipőke” című darabját anyanyelv ápolásért jutalmazták. A harmadikos Szakál Éva és Víg Korinna a kiváló színészi alakításért részesült elismerésben. A nagycsoport Ludvig Askenazy: Az „Ellopott Hold”-ja a korszerű dramaturgiáért. a hetedikes Deli Hilda a Hold szerepének alakításáért nyert elismerést.

Monić Lídia a módosi és a titeli gyermekek anyanyelv ápolási oktatója mindkét helységből hozott egy-egy előadást: a módosiak Benedek Elek: „A három kívánság”, a titeliek Zelk Zoltán: A három nyúl című meséjének dramatizált változatát mutatták be. A módosiakat az anyanyelv ápolásért jutalmazták, a titeli másodikos Sándor Anita  kisszínészi díjat vihetett haza.

A Homokrévi Anyanyelvápoló Csoport az Enyedi György által írt „Habakuk locsolkodik” című jelentét oktatójuk: Szirák Katalin rendezte, az anyanyelvápolásért díjazták őket.

Lukács Gabriella három előadást is rendezett: VMPE – NOK  Csipet-csapata, (a muzslyai Szervó Mihály Á.I. alsós diákjai) Donkó László: „Hófehérke és a hét törpe a XXI. században”, ugyancsak az alsósok Donkó László: „Csipkerózsika a mai világban” (a rendezésben Tóth Lendvai Heléna is részt vett), és a Szervó Mihály Á.I. felsős tanulóinak Tiszta szívvel-lélekkel csapata Grimm: „Piroska és a farkas – kifordított mese” című, a diákok ötlete alapján készült darabot. A Csipet-csapat a jelmezért, a Csipkerózsikát alakító negyedikes Kurunczi Kira a jó színészi alakításért, a felsősök előadása a rendezésért kapott díjat.

XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál bánáti elődöntőjén a Kikindai Anyanyelvápoló Csoport jutott tovább a gálára a Dulka Gyöngyi rendezte „Hollywoodi jelenet”-tel, a nyolcadikos Grébec Renáta kisszínészi díjban is részesült.

nm

 

Az óvodások is kivágták a rezet A XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál negyedik, csonoplyai elődöntőjéről

 

Április 30-án örömhírrel vártak bennünket Csonoplyán, ahol a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület szervezésében a XVIII. Vajdasági Suliszínház Fesztivál negyedik, csonoplyai elődöntőjére került sor a helyi kultúrotthon barátságos színháztermében:

-Az idén az óvodásaink már nem csak előjáték gyanánt előadott népi mondókákkal és énekes-táncos gyermekjátékokkal vesznek részt az elődöntőn – újságolta a lelkesedéstől kipirultan Krizsán Valéria csonoplyai anyanyelvápoló  tanítónő – hanem a jelenetek teljes értékű szereplőiként. Igaz, még nem fő-, hanem csak mellékszerepekben, de akkor is nagy előrelépés ez a részükről, igaz?

A kicsik, fellépésre várva, zsibongva csakugyan ott készülődtek, öltözködtek már iskolás társaik között. Alig látszottak ki a földből. A legifjabb közülük mindössze négy esztendős volt!

-Óvodásaink családjaiban már csak többnyire az egyik nagymama beszéli magyar anyanyelvét, s otthon, egymással szerbül beszélnek. Anyanyelvápolásra azonban rendszeresen és kitartóan elkíséri a kicsiket az édesanyjuk, s rendszerint helyben meg is várja a foglalkozás végét. Kezdetben nehezen értjük meg egymást, hisz az aprókák alig egy-két szót, vagy még annyit sem ismernek magyarul, de tanév végére már szépen bővül a szókincsük. S nagyon élvezik a játékot. A beszélgetős együttjátszást.

Erre az alkalomra a csonoplyaiak, és a nemesmiliticsiek is három-három jelenettel készültek.  A csonoplyaiakat Krizsán Valéria tanítónő, anyanyelvápoló készítette fel, a nemesmiliticsieket pedig Szabó Márta tanítónő, anyanyelvápoló.

A nemesmiliticsiek először a Farsangi lakodalom című énekes-táncos jelenetet mutatták be. Nagy derültséget keltett, hogy a menyasszony (akit egy talpig fehér ruhába öltözött lefátyolozott fiú személyesített meg), legalább három fejjel volt magasabb a „vőlegényénél”, akit viszont egy feltűzött hajú, megszeppent szöszke pici lány alakított. A jelenet végén a menyasszony szabályosan ölbe kapta „választottját”! Az ő második bemutatkozásuk az Ilók és Mihók című népmese-feldolgozás volt. A közönség nagyokat nevetett Mihók ismétlődő baklövésein. Szegényke sehogyan sem tudta megjegyezni, eltalálni, hogyan is férkőzzék a szépséges Ilók kegyeibe. A legszínesebb játékot a negyedikes Purda Vivien nyújtotta Mihók édesanyja szerepében. Egy igazi tűzrőlpattant, nyelves magyar menyecskét személyesített meg, aki imádja málé fiacskáját, s úton útfélen jó tanácsokkal látja el. A militicsiek aznapi legnagyobb sikerüket Janikovszky Éva Kire ütött ez a gyerek? című sikerkönyvének adaptációjával aratták. Annyira beleélték magukat az életszagú, kaján humorú szövegbe, hogy egyik alakításuk jobbra sikeredett, mint a másik. A zsűrinek – Nagy Margitnak, a VMPE elnökének, és Jódal Rózsa írónőnek – hármukat: Goszpity Isidorát, Kocsis Noémit és Kanyó Szintiát is meg kellett jutalmaznia, Szabó Márta tanítónőt pedig a pergő, szellemes, aprólékosan kidolgozott rendezésért jutalmazták.

A csonoplyaiak először A kéményeseprő és a pékinas című jelenetet mutatták be, amely a két annyira különböző foglalkozású ember békés megegyezéséről, egymás értékeinek elismeréséről szól. Következett a Piroska és a farkas, amelyben szívvel-lélekkel és nem múló lelkesedéssel részt vettek az óvodások is. A sors fintora, hogy minden jól sikerült alakítás mellett legjobbnak mégis a Narrátor, a negyedikes Gardil Roland bizonyult. Sőt, hogy a nap „pikantériája” még nagyobb legyen, kiderült, hogy azon a délutánon – három Narrátor is brillírozott: Roland mellett Kocsis Noémi a Farsangi lakodalomban, valamint a csupán első elemista (!) Pacsa Áron a Kiskakas gyémánt félkrajcárjában! Hiába, úgy látszik úgy esett, hogy az április harmincadika Csonoplyán a Narrátorok Napja lett! A jól ismert Piroska és a farkas című mese színpadi változata hangos tetszést aratott. Külön érdessége volt az óvodások tömeges, sikeres szerepeltetése. Úgy jöttek-mentek, cserfeltek magabiztosan a „világot jelentő deszkákon” ezek a földből alig kilátszó apró, mokány emberkék, mintha csak rajta születtek volna. Ez a jelenet a kiváló összjátékért nyert elismerést, Krizsán Valéria tanítónő pedig külön dicsérő oklevélben részesült az óvodások sikeres tömeges szerepeltetéséért. A csonoplyaiak harmadik jelenete A kiskakas gyémánt félkrajcárja  volt. Olyan látványosra, szemgyönyörködtetőre sikerült, hogy dicsérő oklevelet kaptak a jelmezért, s két szereplőjük is „okleveles” lett: a negyedikes Gardil Roland a mindenki eszén túljáró furfangos Kiskakas szerepében és az elsős Pacsa Áron, mint a délután legifjabb, bátran és gyöngyöző-szépen beszélő Narrátora.

Még egy különlegessége volt a napnak: három olyan tehetséges, szépen beszélő szereplőt is avathattunk, aki nem egy, hanem mindjárt két szerep-megoldásáért és szép beszédéért is dicsérő oklevelet kapott: a nemesmiliticsi Kocsis Noémit (a Farsangi lakodalomban és Kire ütött ez a gyerek?-ben jeleskedett), a szintén nemesmiliticsi Goszpity Isidora (Ilók és Mihók, Kire ütött ez a gyerek?) , valamint a csonoplyai Gardil Roland (Piroska és a farkas, A kiskakas gyémánt félkrajcárja). Lám-lám, miből lesz a cserebogár…

A csonoplyaiak és a nemesmiliticsiek számos nehézséggel küzdenek. Sokan még naponta megküzdenek a frissen tanult nyelvvel, néhány anyanyelv ápoláson részt vevő tanuló még erős akcentussal beszél, de a kitartó és szeretettel vállalt közös munka és felkészülés láthatóan meghozza a jutalmát. Bizonyság rá ez a sikeres április harmincaika.

Jódal Rózsa