Beszámoló: Suliszínház Fesztivál – kispiaci elődöntő

Önmagunkat megmutatni

A XXIV. Vajdasági Suliszínház Fesztivál kispiaci elődöntőjéről

A XXIV., immár majd negyed évszázados Vajdasági Suliszínház Fesztivál – a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete szervezésében – első idei elődöntőjére Kispiacon, a horgosi Kárász Karolina Általános Iskola Móricz Zsigmond tagintézetének otthonosan barátságos tornatermében február 29-én került sor. Huszonnégy év! Az embernek akaratlanul is büszkén dobban meg a szíve.  Mennyi készülődés, szereptanulás, mennyi izgalom, siker és örömkönny! Vajon hogy sikerül az idei megmérettetés? Kipirult, lámpalázas diákszínészek, velük izguló, az utolsó simításokat végző, „legeslegutolsó” egyszeriben végtelenül fontosnak érzett útbaigazításokat, utasításokat még odasúgó oktatók, szurkoló szülők és a bevonuló bírálóbizottság arcát kémlelő „tesók”, barátok tömege. Ilyenkor felforrósodik ám a levegő!

            Kispiacon az idén hat diákszínjátszó csoport lépett fel. Három kispiaci, egy horgosi, egy csantavéri, és meglepetés-ajándékként a csókai vendégszereplők, akik versenyen kívül léptek fel.

            A bírálóbizottság: Takarics Róbert író, Budimčević Krisztián, a szabadkai Népszínház színművésze és Jódal Rózsa író derűs meglepetéssel észlelhette, hogy a majdnem negyedszázados évforduló bizony hozott magával valami különös pezsgést, és újdonságot ebbe a nyitó-rendezvénybe.

            A szereplőgárdák – szinte kivétel nélkül mindannyian – valahogy felelősségteljesebben, felnőttesebben nyúltak a kiválasztott jelenetekhez. „Belenyúltak” a szövegbe, s önmaguk érzéseit, olykor kritikai hozzáállását,  megváltoztatni vágyását, „új időknek új dalait” énekelve interpretálták. Sokszor már a jelenetüket is úgy építették fel –például a csantavéri Hunyadi csapat – amely Vukelity Csilla felkészítő tanítónő megértő, hathatós segítségével és ötleteivel – a Hófehérke, azaz hogyan ússzuk meg a bukást címet adta végül  az előadottaknak, úgy kezdte játékát, hogy összeül a kupaktanács, s megvitatja: mit játsszanak, s hogyan, hiszen eddig egyik szöveg sem ütötte meg, szerintük, az általuk elvártakat. Minden mese régi, avitt, meghaladott ízlést, már giccsesnek érzett szokásokat szajkózik – vélekednek. Hosszas töprengés után a már betéve tudott Hófehérke mellett állapodnak meg, DE – s itt jön a csavar: sajátos módon tálalják majd!  A Királynőt például saját ízlésük szerint öltöztetik fel és szerepeltetik. A bányász-törpék megtagadják a bányában való gürcölést, mert más, korszerűbb munkalehetőségekre vágynak. A Királyfi semmi unszolásra nem hajlandó arcul csókolni a Boszorkány ármánykodása folytán tetszhalott Hófehérkét. Egy nyálas, giccses puszi – ugyan! Hosszú unszolásnak engedve csak arra hajlandó végül, hogy – a kezét illesse csókkal. És így tovább, a végtelenségig. Saját szakállukra, a kor ízlését, illetve saját érzéseiket követve – egyszerűen átírják a darabot! Ők is nagy hangsúlyt fektettek a szép beszédre, minél tökéletes kiejtésre. A zsűri kettőjüket is megjutalmazta ezért: Gyólai Fannit és Vukelity Lizát.

             A többi előadás is hasonló hangulatot, törekvést árasztott. S nemcsak a szövegekben, hanem a megoldásokban. Mindegyikben akadt valami egyéni, sajátos szín, ötlet. Végül is jól átgondolt, alaposan „megrágott”, kidolgozott előadásokat láthattunk. A kispiaci negyedik osztályosok, akiknek felkészítőjük Ózsvár Edit tanítónő volt, szintén nehezen döntöttek egyetlen mese mellet. Eljátszották ugyan Kéri Ferenc: Mosolyország tovább él című jelenetét, de szintén úgy, hogy abban több ismert népmese is felsejlett, s ők úgy adták elő, ahogyan a király-édesapját életet adó sóval megajándékozni kívánó, s ezért elűzött királylány, vagy a világban szerencsét próbáló három fiúgyermek ma érezné át a sorsát. A kisapiaci 3. osztályosainak Pillangó csoportja, Csőke Melinda tanítónő felkészítésével a Virágok versenye  című jelenetet adta elő látványos jelmezekben. A Rózsa piros fejékkel, a Liliom fehérrel, a végül diadalmaskodó Bogáncs-Kóró barnában. Őt társnői ki is csúfolják jellegtelensége miatt, de lám, a hegyes fülekkel „ékeskedő” csacsiknak ő lesz a kedvence, s a játék győztese. Csoportjukat ötletes jelmezükért jutalmazták.  A horgosi 4. osztályosok A kiskakas gyémánt félkrajcárját adták elő mutatós díszletben, pazar jelmezekben. A leleményes Kiskakas ezer-színű pazar jelmezét akár kiállításon is bemutathatták volna, olyan különös volt. S milyen remek ötlet volt a víz, s a tűz sajátos megjelenítése: a kakrit kék, piros, majd aranyszínű, a rázástól vibráló műanyag sallangok közé/mögé vetették a turbánban feszítő kegyetlen török szultán parancsára. Őket végül a díszletükért, ötletes kellékeikért jutalmazták.

            A kispiaciaiak Egyhuszonnégy nevű csapata Tilinkó Judit tanítónő és Kávai Bózsó Ildikó tanárnő felkészítésében Fából vaskarika – színpadi játék gyerekjátékokból és határon túli magyar költők verseiből címmel érdekes dologgal kísérleteztek: hogyan szerepeltessenek együtt két korosztályt: az alsósokat és a felsősöket két külön jelenettel? Tilinkó Judit tanítónő a saját diákjait egy énekes, táncos, sok vidám gyermekjátékot, népdalt, gyermekdalt felelevenítő fergeteges vidám együttjátszást elevenített fel (amelyeket a mai gyermekek saját közegükben már, sajnos, csak elvétve, vagy egyáltalán nem játszanak). Kávai Bózsó Ildikó tanárnő – aki egyúttal az egész kispiaci elődöntő főszervezője is volt – a saját felsőseivel egy nagyszerűen megkomponált mozgásszínházi jelenetet mutatott be, amelyet a szereplők költőink jól megválogatott verseinek ihletett előadásával tettek hatásosabbá. Nagyszerű előadás volt, sok ötlettel, remek koreográfiában, kitűnő előadásban. Mindkét előadás a maga nemében – kiváló volt. Együtt játszva azonban nem állt össze. Valahogy zavarták, „ütötték” egymást. Pedig volt egy választott közös „szál”: az együtt-játszás. Mégsem volt összhang. Kár. Érdekes, mindketten mennyire sokat adtak szereplőik nyelvi tökéletesítésére. A kicsik csoportjában szép beszédéért és játékáért Kávai Katát jutalmazta a zsűri, a felsősök közül pedig a mélyzengésű hangon előadott versmondásáért Dimović Ramont.

            Takarics Róbert,  a csókai Jovan Popović Általános Iskola Műhelyének vezetője  egy vendégelőadással kedveskedett a kispiaci eldöntő közönségének  Keresztes Csenge tanár felkészítésében  Nekünk fontos címmel az iskola felsősei ták pubertáskori problémáikat, amely , érthetően, saját korosztályuk más tagjait is érinti, de ők hangot is adtak neki. Méghozzá milyent! Hanggal, taglejtésekkel, bőrünk alá húzódó zenével megkomponáltat.

            Jó, sikeres kezdet volt a kispiaci eldöntő. A többi elődöntő után, a tanév végén megrendezésre kerülő Gálán két továbbjutó csoportjukkal is találkozunk majd: az elődöntő legjobbjának talált Hunyadi csapat Hófehérke, azaz hogyan ússzuk meg a bukást című jelenet kisszínészeivel, valamint a másik kiváló csapattal, a kispiaciak Pillangó csoportjának Virágok versenye című jelenetének megálmodóival.

Írta: Jódal Rózsa